Sztereotípiák és tapasztalatok - kényes kérdések tudományos alapon

Hét kérdés, öt válasz, öt nagyon különböző országból.   Trompenaars hét dimenziója alapján vizsgálat alá vettük az erasmusos kollégák célországait, kielemezve az ő első kézből származó tapasztalataikat, amelyekhez egy-egy pontszámot is adtak (egytől ötig), hogy kicsit objektvebben is vizsgálni lehessen a témát.

1. Univerzalizmus-partikularizmus, avagy a szabályok uralma jellemző-e inkább (1), vagy az emberi kapcsolatok, aktuális helyzetek alakítják a viselkedést (5)?

Ebben a tekintetben – erasmusosaink tapasztalatai szerint – egy húron pendülnek a franciák (5) és a törökök (5), akik teljesen elvetik a szabályokat, ha nem érzik, hogy azzal másnak a kárára lennének: a franciák “biztos, hogy rágyújtanak ha nincs ott senki, akit zavarna és biztos, hogy átmennek a piroson, ha nem jön az autó.” A törökök szintén, ráadásul – mint Lilla írta – nincsen piros lámpa vagy kresz, gyakorlatilag le vannak fizetve a rendőrök, így a tiltás ellenére is lehet dohányozni pl. szórakozóhelyeken. “Nincsenek tényleg szabályok, a törvények napról napra változnak”. 3-3 pontokkal másodikok a belgák, az angolok és a norvégok. A belgák a hivatalos ügyekben követik a szabályokat – például buszjegy-elővétel – más helyzetekben, mint például a biciklis közlekedés, a fiatalabbak inkább improvizálnak. Az angliai Nottinghamben az emberek hozzáállása nagyon különböző, amikor több embert érintő dolgokról van szó, betartják a szabályokat: rendben sorban állnak, figyelnek egymásra; a piros lámpán viszont gond nélkül átmennek, és simán közlekednek az úttesten. Ez igaz a norvégokra is, ott annyiból más a helyzet, hogy a zebra előtt az autósok előzékenyen megállnak. “Mivel eléggé zárkózottak, így nem nagyon szólnának rá senkire, ha valami olyat tesz, ami nekik nem tetszik, de így is elég erősen működnek a társadalmi szabályok” – írják.

2. Individualizmus – kollektivizmus „Én kultúra” vagy „mi kultúra” jellemző inkább az adott ország lakóira?

A kapott válaszokból kiderül, hogy a franciák inkább individualistán gondolkoznak és láthatóan nagyon büszkék a franciaságukra – de ha belegondolunk, eszünkbe kell hogy jusson a a jelmondatuk is : „szabadság-egyenlőség-testvériség“ mely inkább a kollektivista kultúrába engedné őket besorolni. A törökökről kiderült hogy a „valaha látott legnacionalistább nép“ emellett náluk is erős az összetartozás és az „egy család vagyunk“ érzete. A belgákról az erasmusos vélemények szerint kijelenthetjük, hogy kollektivisták, ha puskázásról van szó, biztos hogy számíthatunk belga padtársunkra, aki segíteni fog nekünk az összetartás erősítése végett. Az angolokról is kiderült, hogy inkább kollektivista nemzet, hiszen országukban már inkább ők vannak kisebbségben a sok odavándorló diák/dolgozó mellett. A multikulti környezet ellenére nem alakult ki bennük „idegenellenség“, továbbra is kedvesek maradtak. A tapasztalatok szerint a norvégok az abszolút kollektivisták, mivel elég kicsi nemzetről van szó, nagy az összetartás és emellett nyitottak is, ami kifejezetten pozitív.

3. Neutrális vagy affektív (érzelmes, érzelmeit kimutató) kultúra?

Ami nem lesz meglepő: „a franciák iszonyatosan kimutatják az érzelmeiket és azt, hogy mit gondolnak“ – újlatin nép lévén ez teljesen megszokott. Egy kis nyelvészkedés: francia → „franc“, vagy angolul „frank“ szó (jelentése): őszinte. Hogy is mondják? A név kötelez? A törököknél az udvariassági körök nem jellemzőek a kinti diákok szerint, sőt ha arról van szó,“halál nyugodtan az arcodba böfögnek“ És ha valaki, hát ők biztos, hogy kimutatják az érzelmeiket, nem zavartatják magukat semmilyen szituációban. A belgák ezzel szemben inkább semlegesek; nagyon távolságtartóak, s ez tettekben is megnyilvánul: „előadásokon is kihagynak helyet egymás mellett, nem ismerkednek, zárt körökben mozognak,érzelmi kitörések egyáltalán nem jellemzőek“. Az angolok, ahogy sejtettük, inkább semlegesek (2). Leplezik a valódi érzelmeiket egy homlokzatvédő álca mögé („áludvariasság“). A semlegesség kategóriában a norvégok vezetnek (1) „munka közben udvariasak, de nem tolakodóak, nem igazán mutatnak ki érzelmeket idegenek előtt“, igazi északi népek.

4. Specifikus vagy diffúz kultúra? Specifikus azaz például üzleti kapcsolatban a személyes kapcsolat jelentősége elhanyagolható vagy diffúz kultúra, azaz teljes személyiségükkel vesznek részt az üzleti kapcsolatban?

A franciák esetében ez urbánus-vidéki kérdés: „itt Párizsban nagyon személytelenek a szituációk, igyekeznek minél távolabb maradni tőled, de egy nem párizsi francia biztos, hogy beleteszi a személyiségét az üzletbe is“ A vidéki franciák tehát csevegősebbek, kérdezősködnek, viccelődnek, ahogy a filmekben is megszoktuk. A törökök (5)szinte biztos, hogy el akarnak majd varázsolni személyiségükkel, tehát náluk ne számítsunk formális keretek közt zajló üzletkötésre. A belgák (2) az üzletkötés esetében inkább az „olvasd-el írd alá típus“, nem jellemző, hogy személyeskednének, vagy a magánéletedről kérdezősködnének az üzleti életben. Az angolok (4) viszont érdekes módon inkább futják a kötelező köröket, „nálunk például az albérletet intéző cég vezetője, illetve a landlord is nagyon kedves. Próbálnak személyes kapcsolatot ápolni velünk, többször írnak levelet, hogy érdeklődjenek, mindennel elégedettek vagyunk-e, vagy tudnak-e segíteni” – írják az ott tanuló erasmusos diákok. A norvégok (1) pedig, ahogy sejtettük, „olvasd el, írd alá és tartsd be a szabályokat“ kategóriába sorolhatók, ennyit várnak el, de elhihetitek, cserébe ők is betartanak mindent.

5. Teljesítmény, illetve egyéb körülmény által orientált kultúrák – avagy mennyire számít a teljesítmény (1), és mennyire a személyes szimpátia, vagy viszony (5)?

 A franciákról kiderül, hogy náluk leginkább a teljesítmény számít, mivel itt is multinacionális környezetről beszélünk, ezért már elvetették a szimpátiára épülő értékelést. Ez látszik egy diák beszámolójából is: „nagyon sok a külföldi diák, ezért talán annyira nem is mélyek a tanár-diák kapcsolatok“. A törökök esetében inkább a kapcsolatok számítanak egy szituáció kimenetelében – derül ki egy kint tanuló diák összefoglalójából. A belgák (2) teljesítményorientáltak, egy diák beszámolója szerint „ a tanárokat nem hatja meg, ha valaki Erasmusos, ugyanúgy értékelik, ez nem kifogás (…) Ám ha te is úgy állsz hozzájuk, hogy van mit felmutatnod, de esetleg problémád adódik, akkor meggyőzhetőek.“ Az angoloknál (2) is inkább teljesítményalapon mennek a dolgok. Mindenesetre örülhetünk ennek a pozitív hozzáállásnak, hiszen így nem fognak alulértékelni csupán azért, mert kevésbé vagy szimpatikus. A norvégoknál tényleg csak a teljesítmény számít (“vizsgázásnál és a beadandóknál sem kérik a nevedet, csak egy azonosító kódot kell minden papírra felírni, így sose tudja a tanár, éppen kiét javítja, plusz minden vizsgát két tanár javít, ezáltal is elkerülve a személyes faktort“).

6. Szekvenciális (1) és szinkronikus (5) kultúrák – késések, határidők, egy dologra vagy több dologra koncentrálnak-e egyszerre?

 A franciák (4) nagyon lazán veszik a határidőket; ha pl. nem küldtél el valamit időben, semmi probléma, akkor küldöd amikor tudod. A lényeg, hogy meglegyen. „A határidők inkább csak arra szolgálnak, hogy körülbelül legyen egy időintervallum amikorra meg kellene lennie az adott dolognak“ – mesélik az erasmusosok. A törökök (1) pedig még a franciákat is túlszárnyalják: nincsenek határidők, a késés pedig természetes. Sokszor meg sem jelennek egy találkozón, vagy órára, sőt vizsgára is elfelejtenek bejönni. Nem tudnak több dologra koncentrálni, „egyre is csak nagyon nehezen. Ha egy mondatban két infó van, akkor teljesen összezavarodnak és lefagynak“ – meséli Lilla. A belgák (1) épp ellenkezőleg: ők aztán nem késnek, sőt! Iskolai példából kiindulva: a tanárok is pontosak és csúnyán néznek, ha elkésik valaki. Nem jellemző, hogy kapkodnának, több felé figyelnek, egyre csak, de arra alaposan. Az udvarias angolok (3) a késéssel szemben is toleránsak, viszont a határidőkkel szemben nagyon következetesek, ennek tekintetében nem udvariaskodnak. A norvégok (2) inkább egy dologra koncentrálnak, szeretik, ha rend van, és nyugalom, ha szabályozottan megy minden, így a határidőket is nagyon szigorúan veszik. Ez egy szekvenciális kultúra, ha a diákok beszámolóira hagyatkozunk.

7. Belső vagy külső irányítású kultúrák – a természet (1) vagy az ember (5) diktálja a szabályokat?

A franciáknál (3) ismert példa a franciakert a maga tökéletesen nyesett sövényeiben. Viszont a gyereknevelés esetében inkább a „ráhagyó pszichológia“ érvényesül, a francia gyermeknek mindent szabad. A törökök szerint „minden menjen a maga útján-módján“. Ha sír a gyerek, otthagyják, a szemetet kidobálják az ablakon, nincsen élére nyírt sövény sem… Belgák (2): inkább természeti, külső irányítású kultúrába sorolandók. Nincsenek élére állított dolgok, de azért tisztaság van. Ha leesett valami, majd felszedik, ha koszos lesz, majd letisztítják, de nem sietik el. Az angolok e tekintetben hasonlóak, ők is „természetiek“. „Az esernyő és a kabát fogalmát nem ismerik“, nem nyitnak esernyőt ha esne, inkább alkalmazkodtak a körülményekhez. A norvégok (1) még véletlenül sem akarnák „megreformálni“ a természetet, itt is egy külső irányítású kultúrával állunk tehát szemben, ők inkább harmóniában élnek a környezettel, és óvják azt (gondoljunk csak a környezettudatos szelektív hulladékgyűjtésre). A válaszok önmagukért beszélnek....lehet, hogy a sztereotípiák igazak? Reméljük az cikk elolvasása után kicsit közelebb érzitek magatokhoz ezeket a kultúrákat és nagyobb kedvvel vágtok neki a nagyvilágnak. Ha esetleg másként látod az adott ország lakóit, írj nekünk bátran!