Sztereotípiák és tapasztalatok - kényes kérdések tudományos alapon

Hét kérdés, öt válasz, öt nagyon különböző országból.   Trompenaars hét dimenziója alapján vizsgálat alá vettük az erasmusos kollégák célországait, kielemezve az ő első kézből származó tapasztalataikat, amelyekhez egy-egy pontszámot is adtak (egytől ötig), hogy kicsit objektvebben is vizsgálni lehessen a témát.

Mi kell ahhoz, hogy átvészeld a külföldi létet?

 A kommunikáció különböző kulturális hátterű emberek között sosem egyszerű dolog. De mi az, ami alkalmassá tesz minket arra, hogy mégis túléljük ezeket a helyzeteket, sőt, idővel még jól is érezzük magunkat bennük?

Ezért üvöltöznek az olaszok – vokális kommunikáció

De nem csak az olaszok: bárki megfigyelheti, hogy a külföldiek Budapesten jóval hangosabbak, mint a bennszülöttek.

De miért is van ez így?

Oktatásról, közösségről Leuvenben

Szerencsére még időben elkezdtem a keresgélést, így nem csúsztam le a kollégiumi szálláshelyről. Elég szerencsésnek mondhatom magam, mert sikerült egy szuper, amerikaiak által alapított kollégiumba bekerülnöm. Igazából pont az az ismerősöm ajánlotta, aki Leuvenben töltött egy szemesztert; neki is jó élményei voltak ezzel a hellyel kapcsolatban. Egyébként maga a Leuveni Katolikus Egyetem is rengeteg opciót ajánl a honlapon; tényleg, az ember úton-útfélen diákszállásokba, kollégiumokba botlik. Érthető: egy ilyen pici városka kénytelen ötvenezer diáknak szálláshelyet adni.

A kollégiumok viszonylag jó áron kínálnak szobát, nagyjából 200-350 Euró környékén már lehet találni több fős szobákat, az egy fős kollégiumi szobák inkább 350 Eurónál kezdődnek. Ezen kívül igen elterjedtek az ún. „kotok”, amik diákok által bérelt pici lakások, de ezeket inkább azok a diákok választják, akik hosszabb időre, akár teljes felsőoktatási program elvégzésére jönnek Leuvenbe.

Az én kolimban 67-en vagyunk összesen 18 országból: kell ennél nemzetközibb légkör? Unitokra vagyunk osztva, ami nagyjából 10 főt jelent: ennyien osztozunk egy konyhán és két fürdőn. Rengeteg saját szervezésű programunk van; az amerikai házaspár, akik jelenleg a kollégium igazgatói, pedig elhalmoznak minket szuper programokkal. Szerveztek nekünk kölni utazást, unitonként meghívtak minket az otthonukba vacsorára, de nemsokára az egész kolival együtt megyünk Thanksgiving, vagyis hálaadási vacsorára egy étterembe. A desszertért mi felelünk, így a közös sütés-főzés is garantált.

Persze mi is rengeteg programot csinálunk magunknak, igazi kis családias közösségek alakulnak ki már egy szemeszter alatt is. Ezen a hétvégén például lasertagezni fogunk a kertben, jövő héten nemzetközi vacsorát főzünk a unitommal és már előre tervezgetjük, hogy kit és mikor fogunk meglátogatni, ha hazamegyünk Erasmusról. Persze nem csak Erasmusosok laknak azért itt: van pár belga diák, akik az egész képzésüket Leuvenben végzik, de vannak más ösztöndíjasok is, például Ázsiából, vagy Amerikából (ők általában egy teljes évre jönnek).

Amikor az ember úgy igazán megtalálja a társaságát egy kollégiumban és tényleg akár családként él együtt az őt körülvevőkkel, általában többnyire velük tölti a szabadidejét is: legalábbis ez az én és környezetem tapasztalata. Vannak persze egyetemi szaktársak, akikkel bármikor lehet együtt tanulni, vagy beülni egy sörre, kávéra, de nekem az a tapasztalatom, hogy leginkább azok a meghatározó személyek Erasmus alatt, akikkel együtt éled a hétköznapokat.

A helyi belgák többnyire nem túl nyitottak, persze azért van kivétel is. Furcsa volt számomra megszokni, hogy folyton helyet hagynak ki egymás mellett az előadásokon ahelyett, hogy közelebb ülnének szaktársaikhoz. Mindenkitől azt hallom, hogy picit zárkózottabbak, de tapasztalatom szerint a jég gyorsan megtörik, pár hét alatt a koliban élő belgák is teljesen nyitottan viselkedtek mindenkivel.

A belgák angoltudása kifogástalan: szinte kivétel nélkül nyelvtanilag helyesen, érthetően és szépen beszélnek angolul mind a tanárok, mind a diákok. Nem igazán jellemzőek a szemináriumok, inkább a száz, akár többszáz fős előadások. Évközben egy-két beadandó, vagy esetleg rövid prezentáció a feladat, de a legtöbb órán majd csak vizsgázni kell. Híresen erős a belga oktatás, a Leuveni Katolikus Egyetem pedig az átlagnál is erősebb. Itt igazán meg lehet érezni, hogy úgymond magadra vagy utalva: tanulsz, amennyit tanulsz, senki nem fogja a kezedet és ellenőrizget, de a vizsgán nagyon oda kell tenni magad, hogy jól szerepelj. Sokat követelnek, az olvasmányokat leginkább évközben óráról órára adják fel: nem ritka, hogy egy órára 60-80 oldalnyi kemény politikai, jogi, természetesen angol nyelvű szöveget kell elolvasni. Az óra pedig ketyeg, karácsony után már csak egy hét felkészülési idő áll a diákok rendelkezésére, azután pedig számot kell adniuk a megszerzett tudásról.

Az osztályzás itt teljesen másként folyik, mint Magyarországon: 20-as skálán osztályoznak, a 20-as a legjobb osztályzat. Igen ám, de egyetlen egy lehetőséged van vizsgázni, ahhoz pedig, hogy átmenj, minimum 13-as jegyet kell megszerezned. Ha esetleg nem sikerül egy vizsga, nyáron szeretettel várnak vissza pótvizsgázni.

A belga diákok átlagosan 4-5 órát vesznek fel egy szemeszterben, ami édeskevés a Magyarországon megszokotthoz. Ha Erasmusosként azonban otthon is teljesítened kell a tárgyakat, érdemes felkötni a gatyát, mert a két program végzése egyszerre túl sok lehet. Ha pedig az ember már külföldön él, nem árt magára, a gondolataira, az utazásra, barátokra és a nagy felfedezésekre is időt szánni. Elvégre az Erasmus nemcsak környezeti, mentális, hanem lelki változást is hoz magával.

French style

Párizsi öltözetek

Az első dolog ami feltűnhet az nem más, mint a tény, hogy a nők férfiasan, a férfiak nőisesen öltözködnek.

Általánosságban elmondható, hogy a francia nőkre a hanyag elegancia jellemző. Ami a sminket illeti, ők a természetesség hívei. Alig-alig sminkelik magukat mivel egészségesen táplálkoznak és szép a bőrük, ezért nincs szükségük túl sok vakolatra és ezt ki is használják. Az egyetlen, ami nélkül egy nő itt nem indul el otthonról, az a vörös rúzs.

Érdekesség lehet, hogy itt szinte egyáltalán nem látni szőkére festett hajú nőket, itt az kifejezetten ízléstelennek számit. Maximum egy-két szőke melír tincset látni, de azt is csak ízlésesen elrejtve. Nincsenek olyan rikító mű hajszínek, mint otthon. Talán azért, mert a francia nők átlagban barnásak.

A férfiak miért öltöznek nőiesen? Mert túl elegánsak: gyakran hordanak hegyesorrú lakkcipőt, vagy tavaszi vékony sálat a nyakban, amiket otthon ferde szemmel néznének. Mondhatni kevesebb a tornacipős, laza fickó.

Mivel párizs tele van bevándorlókkal, ezért gyakran látni népviseletes fekete nőket és férfiakat óriási színes kendőkbe és lebernyegekbe csavarva, ami számunkra furcsa és feltűnő lehet.

A francia konyha

„A franciák egészségesen táplálkoznak“- lehet, hogy ez klisé, de igaz. Rengeteg zöldséget, gyümölcsöt esznek és sok halételt, vagy tenger gyümölcseit, kagylót.

Az ételeik nagy átlagban könnyűek, sosem érzem magamat úgy tele, mint egy jó magyar étkezés után.

Még a menzán is ügyelnek rá, hogy a diákok egészségesen táplálkozzanak. Előétel: saláta, a főétel gyakran hal, mellé párolt zöldség, a desszert pedig gyümölcs vagy joghurt.

Ami számomra furcsa volt, hogy ők a joghurtot desszertnek titulálják, holott nálunk inkabb reggelire szokás enni, vagy később a nap folyamán, de nem rögtön az étkezés után. 

A francia cukrászat egyáltalán nem olyan, mint otthon. Itt nincs annyiféle péksüti, csak vajas vagy csokoládés croissant. A süteményekről átlagban elmondható, hogy nem olyan cukrosak és édesek, mint a magyar cukrász-csodák és sok gyümölcsöt tartalmaznak, pl: citrom vagy alma.

Amit itt kifejezetten szeretek, az az, hogy az éttermekben kérhetünk sima csapvizet, amit teljesen ingyen kihoznak kancsóban és ha elfogyott újratöltik. Ezt nálunk is bevezethetnénk, mert ha belegondolunk, a csapvízhez mindenkinek joga van.

„Jogom van hozzá“ mentalitás 

A franciák gyakran kezdik így a mondatot : jogom van hozzá ...

És ha esetleg elfelejtetted volna, gyakran tájékoztatnak, hogy mik is a jogaid. Beiratkozáskor a könyvtárban, a bankban, az iskolában, a menzán. Ez az egyik dolog amit kifejezetten szeretek itt, pontosan tudják, hogy mi az, ami nekik jár.

Francia kimértség 

A franciák igenis kimértek, egy bizonyos fokig udvariasak, és segítőkészek, de csak ameddig a kötelességük engedi. Utána megmarad a távolság, amit nehezen tudsz áthidalni, főleg amikor kiderül, hogy Kelet-Európából származol. Még mindig megvan bennük ez az érzet : mi nyugati állam vagyunk.

Nottingham-i Kisokos, Part3

Nottingham

A város – amely egyben megyeszékhely is és főleg Robin Hood legendájának köszönheti hírnevét –, eléggé dimbes-dombos területen fekszik, így sok az emelkedő-lejtő. A lakosság eléggé vegyes, nagyon sok a külföldi pl.: lengyelek, arabok..stb. Ez köszönhető annak is, hogy két egyetem is található itt.

Sok park is van a városban, kiemelkedően szép az Arborétum Park, vagy a Wollaton Park, ahol szarvasokkal is találkozhatunk illetve a Batman-filmet is forgatták. 

Előszeretettel emelik ki a sok (híres) üzletet, éttermeket, mint vonzó tényezőket. De itt található Anglia legrégebbi kocsmája is, az 1189-ben alapított Ye olde trip to Jerusalem.

 

Pound and Penny

A papírpénzek egyik felén a királynő, a másikon pedig egy-egy híres ember képe található. Aprópénzből elég sokféle van. Elsőre nehézséget okozhat a megkülönböztetésük és az értéktársítás hozzájuk. Ez azonban egyre könnyebben megy majd :)

Robin Hood

A „tolvajok fejedelme” legendájáról mindannyian hallottunk már valamilyen formában. Robin Hood emlékét őrzi a város is, mégpedig a neki emelt szoborral, sőt villamost („kombinó”, mert ez is Alstom) is elneveztek róla :)

Budapest – második felvonás

Első posztunkban összegyűjtöttünk Nektek pár általános dolgot arról, hogy milyennek látjuk a hazánkban tartózkodó külföldieket. Íme a folytatás.

1. Nem bámulnak

Ha egy jól öltözött (vagy éppen nem szokványosan felöltözött) külföldi jön velünk szemben az utcán, megnézzük. Ő pedig pillantást sem vetve ránk halad tovább. Így van ez például a metrón is. Ha külföldi hangokat hallunk, akaratlanul is odanézünk és elkezdjük figyelni őket. Ők nem teszik ezt velünk. Érdekes tulajdonsága ez a magyaroknak.

2. Szórakozás

Amíg mi az olcsóbb sört vagy bort kérjük egy szórakozóhelyen, addig ők a jóval drágábbat. Plusz egy pálinkát. Nagyon örülünk, hogy ízlik nekik, de azért egyetemistaként ilyenkor egy kicsit összeszorul a szívünk. A budapesti szórakozóhelyek tele vannak külföldiekkel, akik természetesen ott is nagyon hangosak. Muszáj megemlítenem a minden év augusztusában megrendezésre kerülő Sziget Fesztivált, ahol szinte csak idegen szavakat/sikoltásokat/kiabálásokat hallunk abból kifolyólag, hogy nagyon jól érzik magukat. Tudnak élni.

 

3. Mosolygósak

A külföldiek véleményem szerint sokkal mosolygósabbak. Mondjuk egy ilyen szuper városban, mint Budapest, ez nem is meglepetés. Nyilván egy külföldi utazás alkalmával mindenki mosolygósabb, de tény, hogy kevés magyar mosolyt látni. Azt ne firtassuk miért, inkább vegyünk példát az „idegenekről”.

4. Jobban beszélnek angolul

A többségük. De ha csak a volt munkahelyemre, vagy egy jelenlegi tanórámra gondolok (ahol külföldiek is vannak) azt kell megállapítanom, hogy bátrabban kezdeményeznek beszélgetést, folyékonyabban beszélnek, nagyobb szókinccsel és helyesebben. Ez nekünk viszont jó, mert sokat tanulhatunk tőlük.

Udvariaskodás, buszon, boltban, bárhol – Nottingham

Ha valaki leszáll a buszról, megköszöni az útját a buszsofőrnek. Minden egyes ember, egyenként Thank You-zik, libasorba egymás után, ahogy azt megszokhattuk tőlük. Végállomáson leszállni utolsóként kész agyrém. Érdekes, még az Intercultural Communication tanárom, Donna is megemlítette: gondoljunk csak bele, milyen megterhelő lehet minden egyes köszönetnyilvánításra reagálni valamit. De ha az egyik utas véletlenül nem köszönne, akkor mekkora felháborodás lenne, magában az a buszsofőr illetlennek nyilvánítaná az embert.

Ezt a fajta udvariaskodást észrevettem már számtalan helyzetben. Boltban, utcán, iskolában. Folyamatosan elnézést kérnek. Nekik mész véletlenül, ők fognak ’Sorry-t’ mondani. Hogy miért? Órán erre is megkaptuk a választ. Hogy védjék saját arculatukat. Persze ezt nem itt hallottam először.

Emlékeztek Ting-Toomey 1988-as arculatmentés elméletére?

Arculatnak hívja énképünk társas helyzetben való kivetítését, a nyilvánosság számára megjelenített énünk, ahogy szeretnénk, hogy a másik lásson bennünket. Felhívta a figyelmet arra is, hogy kulturális közegünk erősen meghatározza, milyen az arculatfenntartásunk típusa, és hogyan kezelünk konfliktusokat. Az elmélet a kollektivista és individualista kultúrák közötti különbségen alapul, és kapcsolódik hozzá még Edward T. Hall kontextus függő kultúráinak megkülönböztetése is. Ezek mentén a kulturális különbségek mentén találta ki Ting-Toomey az ő észrevételeit.

Az angolok tipikusan arculatmentők. Nem kerülnek konfliktusba, mert nem hagyják, hogy kialakuljon. Inkább elnézést kérnek, azokért a dolgokért is, amik nem az ő hibájuk. Érdekes, mert Ting-Toomey ezt a stílust a kollektivista társadalmak technikájaként írja, míg én inkább mondtam volna erre a nemzetre azt, hogy individualista.

Ebből a helyzetből is tisztán látszik a már előbb említett kinti tanárom sokat említett mondata: Neither black, nor white, vagy legyünk kritikusak, vizsgáljunk felül mindent nyugodtan, és kérdezzünk, mert ’No question is a stupid question….’

Nálatok ez hogy megy?

Milyennek gondolnak a külföldiek minket, magyarokat?

„How do you see the culture of your host country?“ kérdéssel fordultunk a Magyarországon tanuló külföldi diákokhoz. Trompenaars hét dimenziója alapján vizsgálat alá vettük az erasmusosokat, elemezgettük az ő itteni tapasztalataikat. Igyekeztünk minél változatosabb és különbözőbb kultúrájú diákokat faggatni. Íme, ez sült ki belőle: