Sztereotípiák és tapasztalatok - kényes kérdések tudományos alapon

Hét kérdés, öt válasz, öt nagyon különböző országból.   Trompenaars hét dimenziója alapján vizsgálat alá vettük az erasmusos kollégák célországait, kielemezve az ő első kézből származó tapasztalataikat, amelyekhez egy-egy pontszámot is adtak (egytől ötig), hogy kicsit objektvebben is vizsgálni lehessen a témát.

French style

Párizsi öltözetek

Az első dolog ami feltűnhet az nem más, mint a tény, hogy a nők férfiasan, a férfiak nőisesen öltözködnek.

Általánosságban elmondható, hogy a francia nőkre a hanyag elegancia jellemző. Ami a sminket illeti, ők a természetesség hívei. Alig-alig sminkelik magukat mivel egészségesen táplálkoznak és szép a bőrük, ezért nincs szükségük túl sok vakolatra és ezt ki is használják. Az egyetlen, ami nélkül egy nő itt nem indul el otthonról, az a vörös rúzs.

Érdekesség lehet, hogy itt szinte egyáltalán nem látni szőkére festett hajú nőket, itt az kifejezetten ízléstelennek számit. Maximum egy-két szőke melír tincset látni, de azt is csak ízlésesen elrejtve. Nincsenek olyan rikító mű hajszínek, mint otthon. Talán azért, mert a francia nők átlagban barnásak.

A férfiak miért öltöznek nőiesen? Mert túl elegánsak: gyakran hordanak hegyesorrú lakkcipőt, vagy tavaszi vékony sálat a nyakban, amiket otthon ferde szemmel néznének. Mondhatni kevesebb a tornacipős, laza fickó.

Mivel párizs tele van bevándorlókkal, ezért gyakran látni népviseletes fekete nőket és férfiakat óriási színes kendőkbe és lebernyegekbe csavarva, ami számunkra furcsa és feltűnő lehet.

A francia konyha

„A franciák egészségesen táplálkoznak“- lehet, hogy ez klisé, de igaz. Rengeteg zöldséget, gyümölcsöt esznek és sok halételt, vagy tenger gyümölcseit, kagylót.

Az ételeik nagy átlagban könnyűek, sosem érzem magamat úgy tele, mint egy jó magyar étkezés után.

Még a menzán is ügyelnek rá, hogy a diákok egészségesen táplálkozzanak. Előétel: saláta, a főétel gyakran hal, mellé párolt zöldség, a desszert pedig gyümölcs vagy joghurt.

Ami számomra furcsa volt, hogy ők a joghurtot desszertnek titulálják, holott nálunk inkabb reggelire szokás enni, vagy később a nap folyamán, de nem rögtön az étkezés után. 

A francia cukrászat egyáltalán nem olyan, mint otthon. Itt nincs annyiféle péksüti, csak vajas vagy csokoládés croissant. A süteményekről átlagban elmondható, hogy nem olyan cukrosak és édesek, mint a magyar cukrász-csodák és sok gyümölcsöt tartalmaznak, pl: citrom vagy alma.

Amit itt kifejezetten szeretek, az az, hogy az éttermekben kérhetünk sima csapvizet, amit teljesen ingyen kihoznak kancsóban és ha elfogyott újratöltik. Ezt nálunk is bevezethetnénk, mert ha belegondolunk, a csapvízhez mindenkinek joga van.

„Jogom van hozzá“ mentalitás 

A franciák gyakran kezdik így a mondatot : jogom van hozzá ...

És ha esetleg elfelejtetted volna, gyakran tájékoztatnak, hogy mik is a jogaid. Beiratkozáskor a könyvtárban, a bankban, az iskolában, a menzán. Ez az egyik dolog amit kifejezetten szeretek itt, pontosan tudják, hogy mi az, ami nekik jár.

Francia kimértség 

A franciák igenis kimértek, egy bizonyos fokig udvariasak, és segítőkészek, de csak ameddig a kötelességük engedi. Utána megmarad a távolság, amit nehezen tudsz áthidalni, főleg amikor kiderül, hogy Kelet-Európából származol. Még mindig megvan bennük ez az érzet : mi nyugati állam vagyunk.

Párizs – Budapestnek lenne mit tanulnia

Párizsi Erasmusosként az első bejegyzést a város jelképével, a közhelyes és klisé szerű Eiffel toronnyal kezdem, hiszen Párizs maga is egy közhely. Sokan tudjátok, hogy a 324 méter magas vasóriás az 1889. évi világkiállításra készült és az eredeti tervek szerint a kiállítás után lebontották volna.

Szerencsére ez nem így történt bár mai napig megosztja a franciákat: sokan szeretik, de sokan kimondottan utálják: becenevei is ezt tükrözik – egyesek „Csúfság”-nak hívják, mások „Öreg Hölgy”-nek.

Az erasmusos diákok kedvelt találkozóhelye, ha nincs semmilyen különösebb esti program, az Eiffel torony lábához kiülni egy üveg francia vörösborral, mindig jó megoldásnak tűnik. Az alatta ücsörgőket minden órában megörvendeztetik egy 5 perces fényjátékkal, amit általában hangos füttyögések és taps kísér.

A táncoló Párizs

A bátrabbak a toronytól nem messze akár tangózhatnak is, hiszen péntek esténként a helyiek élő zene mellett filmbeillő táncot lejtenek. Ennél romantikusabbat nehéz elképzelni. A táncos szokás nem csak a város ezen pontján jellemző. Egy másik kerületben a Szajna-parton kortól és nemzetiségtől függetlenül bárki csatlakozhat a salsázók vidám csoportjához. Sőt, a Place de la République-on szintén élő zenére középkori körtáncot járhatunk, ha kedvünk tartja.

Budapestnek lenne mit tanulnia a „hogyan varázsoljunk jó hangulatot az utcákra“ témában.

Milyennek gondolnak a külföldiek minket, magyarokat?

„How do you see the culture of your host country?“ kérdéssel fordultunk a Magyarországon tanuló külföldi diákokhoz. Trompenaars hét dimenziója alapján vizsgálat alá vettük az erasmusosokat, elemezgettük az ő itteni tapasztalataikat. Igyekeztünk minél változatosabb és különbözőbb kultúrájú diákokat faggatni. Íme, ez sült ki belőle: