A vége felé közeledve, túl egy vizsgaidőszakon, egy ciprusi kiruccanáson, egy Ayvalik és egy Eskisehir városába lenyomott stoppos túrán, valamint a kezdeti kultúrsokkon, azt kell hogy mondjam, már nem olyan az ittlét, mint a foghúzás. Bár a véleményem továbbra sem változott, és a rossz tapasztalatokból sem szenvedek hiányt, azt elmondhatom, hogy megerősödtek az itt kötött baráti kapcsolatok, ami azért elviselhetőbbé teszi az ember mindennapjait.