A vége felé közeledve, túl egy vizsgaidőszakon, egy ciprusi kiruccanáson, egy Ayvalik és egy Eskisehir városába lenyomott stoppos túrán, valamint a kezdeti kultúrsokkon, azt kell hogy mondjam, már nem olyan az ittlét, mint a foghúzás. Bár a véleményem továbbra sem változott, és a rossz tapasztalatokból sem szenvedek hiányt, azt elmondhatom, hogy megerősödtek az itt kötött baráti kapcsolatok, ami azért elviselhetőbbé teszi az ember mindennapjait.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szórakozás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szórakozás. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. december 3., szerda
Stoppolás, lövöldözés, vér és terroristák - Törökországi tartózkodásom hihetetlen kalandjai, avagy hogyan maradj életben a logika jelenlétének leghalványabb jele nélkül, harmadik rész
Címkék:
Izmit,
Koaceli,
Lilla,
maffia,
szórakozás,
terrorista,
Törökország
Hely:
41000 İzmit, Törökország
2014. december 2., kedd
Erasmusosként Budapesten_Part4
Hetente jelentkező rovatunkban Budapesten élő Erasmusokat ismerhettek meg.
Negyedik alanyom, Faida Kanya Kommunikációtudományt hallgat a Corvinuson, és Jakartából érkezett.
Negyedik alanyom, Faida Kanya Kommunikációtudományt hallgat a Corvinuson, és Jakartából érkezett.
2014. december 1., hétfő
Christmas is coming…
A héten itt, Nottinghamben is megnyílt a karácsonyi vásár.
Gyönyörű minden, nézd meg, milyen egy karácsonyi forgatag Robin Hood városában:)
2014. november 26., szerda
Szép-szép ez a Zürich amúgy, de nem Budapest...
Egy kedves ismerősöm, Klaudia Svájcba utazott látogatóba. Ugyan csak két hétre ment, de ez idő alatt is elég sok impulzus érte. Mint mondta, Svájcban akár táncolhatna is az utcákon, akkor sem néznének rá furcsán...
Címkék:
hasznosságok,
internet,
mindennapiélet,
Nóri,
Svájc,
szórakozás
Hely:
Zürich, Svájc
2014. november 24., hétfő
Magyar modell Milánóban
N: Mennyi ideig voltál kint Milánóban?
T: Kicsit több mint két hónapot töltöttem kinn, és hat másik lánnyal együtt laktam egy albérletben.
N: Hogyan jutottál ki és mit volt a feladatod kint?
T: Modellszerződéssel sikerült kijutnom. Szinte minden napra jutott 2-3 casting, ahova egy térképpel egyedül kellett eljutnom. A sikeres válogatások után fotózásokon és divatbemutatókon dolgoztam.
N: Milyen kulturális különbségeket vettél észre Olaszországban Magyarországhoz képest?
Nagyon más a mentalistás. Először furcsa volt, hogy az emberek mindig nagyon hangosan beszélnek, erősen gesztikulálnak, emellett a legtöbben nagyon közvetlenek, nyitottak és sokan beszélnek angolul. A város tele van gyönyörű modellekkel, nagyon kedvesek voltak velünk. Sok drága étteremben ingyen ehettünk, sok szórakozóhelyen ingyen ihattunk csak azért, hogy bevonzzuk a vendégeket. Ami érdekes Milánóban, hogy nagyon ügyelnek rá, hogy nagy legyen a zöld terület aránya, még a belvárosban is. Tele van parkokkal, ahol meg lehet pihenni a város forgatagában, és a levegő is tisztább, mint Budapesten.
Az árakat tekintve természetesen sokkal drágább az élet, mint itthon. Még ha csak alapélelmiszereket is vásároltam a boltban, akkor is nagyon sokat költöttem, nem beszélve az éttermekről, kávézókról.
N: Mi tetszett Milánóban?
T: Nagyon finomak voltak az ételek. Imádom az olasz konyhát, és nagyon jó volt kipróbálni, milyenek az ételek ha tényleg olasz szakács készíti. Nem csalódtam benne. A tömegközlekedés nagyon jó, sokkal korszerűbb, mint itthon.
N: Mi volt az, ami annyira nem tetszett kint?
T: Nem tetszett, hogy a város elég koszos, főleg a metróaluljárók környékén. Hiányoltam a szép impozáns épületeket és persze a Duna látványát. Azt is megállapítottam, hogy a budapesti kávézók, romkocsmák, éttermek sokkal hangulatosabbak és stílusosabbak.
N: Mesélj kérlek a milánói divatvilágról!
T: Milánó tényleg a divat egyik fővárosa. Egy-egy fontosabb castingon akár 300 lánnyal is lehet találkozni, akik a világ összes részéről érkeztek, így minden meghallgatáson nagy a verseny, és mindenki próbálja a legjobb formáját hozni. Nagyon változatosan keverednek a kultúrák egy-egy modellszálláson is. Én, amint említettem, hat lánnyal éltem egy apartmanban. Volt köztük brazil, amerikai, de még ausztrál is. Mint megtudtam, legtöbbjük fiatal kora óta folyamatosan utazik, és egyhuzamban nem töltenek többet 1-2 hónapnál egy városban sem. Ebből kifolyólag nagyon sok lánnyal találkoztak és laktak együtt, ezért nekem úgy tűnt, hogy nem annyira akarnak új barátságokat kialakítani. Távolságtartóak voltak, így nem is tudott igazán szimpátia vagy akár barátság kialakulni velük. Persze emellett nagyon sok kedves lány is volt, akik nagyon nyitottak voltak és élvezték, hogy távol lehetnek az otthonaiktól. Itthon a modellek talán kevésbe felszabadultak. A város ettől nagyon színes és pezsgő.N: Mi volt az a legnagyobb kulturális sokk, ami téged ért?
T: Ami engem talán a legnagyobb a meglepetésként ért, az az olasz férfiak viselkedése. Én azt tapasztaltam, hogy nagyon közvetlenek, szinte folyton ismerkedni akarnak. Minden lánynak a tudtára adják, ha tetszik nekik. Például amikor sétáltam az utcán, rengetszer fütyültek utánam, és az is sokszor előfordult, hogy a mellettem elhaladó autóból kiabáltak nekem valamit. Nekem úgy tűnt, hogy ez ott egy megszokott dolog. Este a szórakozóhelyen is elég határozottan közeledtek, nekem talán már egy kicsit túl erőszakosnak is tűntek. Ezt igazából nem tudtam megszokni a kintlétem alatt.
N: Jól érezted magad kinn?
T: Összességében jól éreztem magam, mert jó volt kicsit utazni és belelátni egy másik nemzet/kultúra mindennapjaiba. Tetszett, hogy egyedül vagyok egy idegen helyen, és így rákényszerültem, hogy sokat beszéljek angolul. Nagyon jó gyakorlási lehetőség volt. Az is nagyon tetszett, hogy az olaszok mennyire szeretik az odaérkező modelleket és így nagyon sok kiváltságunk volt.
N: Volt honvágyad?
T: Az hiányzott, hogy sosem tudok egyedül lenni, hiszen voltak szobatársaim. Sokszor hiányzott, hogy egy kicsit elvonuljak, illetve nagyon hiányoztak a barátok, és az, hogy beüljünk egy italra egy jó kis romkocsmába, hogy egy kicsit kikapcsoljak. Sajnos az olasz szórakozóhelyek és az ott lévő zenei világ nem került közel a szívemhez. Budapest kulturális és éjszakai életét sem tudta igazán semmi pótolni, nem is beszélve arról, hogy szerintem sokkal szebb, mint Milánó.
N: Visszamennél?
T: Persze, hogy visszamennék! Ha lenne rá lehetőségem, ha másért nem is, egy kis nosztalgiáért. De azért nem ez lenne az első úticél, ami megfordulna a fejemben, hiszen annyi szép hely van, ahol még nem jártam. Milánó nem tartozik a leggyönyörűbb városok közé. Ha már Olaszország, akkor Rómába utaznék el legszívesebben.
Köszönjük Timi, hogy megosztottad velünk az élményeidet és hajrá a modellszakmában!
Oktatásról, közösségről Leuvenben
Szerencsére még időben elkezdtem a keresgélést, így nem
csúsztam le a kollégiumi szálláshelyről. Elég szerencsésnek mondhatom magam,
mert sikerült egy szuper, amerikaiak által alapított kollégiumba bekerülnöm.
Igazából pont az az ismerősöm ajánlotta, aki Leuvenben töltött egy szemesztert;
neki is jó élményei voltak ezzel a hellyel kapcsolatban. Egyébként maga a
Leuveni Katolikus Egyetem is rengeteg opciót ajánl a honlapon; tényleg, az
ember úton-útfélen diákszállásokba, kollégiumokba botlik. Érthető: egy ilyen
pici városka kénytelen ötvenezer diáknak szálláshelyet adni.
A kollégiumok viszonylag jó áron kínálnak szobát, nagyjából
200-350 Euró környékén már lehet találni több fős szobákat, az egy fős
kollégiumi szobák inkább 350 Eurónál kezdődnek. Ezen kívül igen elterjedtek az
ún. „kotok”, amik diákok által bérelt pici lakások, de ezeket inkább azok a diákok
választják, akik hosszabb időre, akár teljes felsőoktatási program elvégzésére
jönnek Leuvenbe.
Az én kolimban 67-en vagyunk összesen 18 országból: kell
ennél nemzetközibb légkör? Unitokra vagyunk osztva, ami nagyjából 10 főt
jelent: ennyien osztozunk egy konyhán és két fürdőn. Rengeteg saját szervezésű
programunk van; az amerikai házaspár, akik jelenleg a kollégium igazgatói,
pedig elhalmoznak minket szuper programokkal. Szerveztek nekünk kölni utazást,
unitonként meghívtak minket az otthonukba vacsorára, de nemsokára az egész
kolival együtt megyünk Thanksgiving, vagyis hálaadási vacsorára egy étterembe.
A desszertért mi felelünk, így a közös sütés-főzés is garantált.
Persze mi is rengeteg programot csinálunk magunknak, igazi
kis családias közösségek alakulnak ki már egy szemeszter alatt is. Ezen a hétvégén
például lasertagezni fogunk a kertben, jövő héten nemzetközi vacsorát főzünk a
unitommal és már előre tervezgetjük, hogy kit és mikor fogunk meglátogatni, ha
hazamegyünk Erasmusról. Persze nem csak Erasmusosok laknak azért itt: van pár
belga diák, akik az egész képzésüket Leuvenben végzik, de vannak más
ösztöndíjasok is, például Ázsiából, vagy Amerikából (ők általában egy teljes
évre jönnek).
Amikor az ember úgy igazán megtalálja a társaságát egy
kollégiumban és tényleg akár családként él együtt az őt körülvevőkkel,
általában többnyire velük tölti a szabadidejét is: legalábbis ez az én és
környezetem tapasztalata. Vannak persze egyetemi szaktársak, akikkel bármikor
lehet együtt tanulni, vagy beülni egy sörre, kávéra, de nekem az a
tapasztalatom, hogy leginkább azok a meghatározó személyek Erasmus alatt,
akikkel együtt éled a hétköznapokat.
A helyi belgák többnyire nem túl nyitottak, persze azért van
kivétel is. Furcsa volt számomra megszokni, hogy folyton helyet hagynak ki
egymás mellett az előadásokon ahelyett, hogy közelebb ülnének szaktársaikhoz.
Mindenkitől azt hallom, hogy picit zárkózottabbak, de tapasztalatom szerint a
jég gyorsan megtörik, pár hét alatt a koliban élő belgák is teljesen nyitottan
viselkedtek mindenkivel.
A belgák angoltudása kifogástalan: szinte kivétel nélkül nyelvtanilag
helyesen, érthetően és szépen beszélnek angolul mind a tanárok, mind a diákok.
Nem igazán jellemzőek a szemináriumok, inkább a száz, akár többszáz fős
előadások. Évközben egy-két beadandó, vagy esetleg rövid prezentáció a feladat,
de a legtöbb órán majd csak vizsgázni kell. Híresen erős a belga oktatás, a
Leuveni Katolikus Egyetem pedig az átlagnál is erősebb. Itt igazán meg lehet
érezni, hogy úgymond magadra vagy utalva: tanulsz, amennyit tanulsz, senki nem
fogja a kezedet és ellenőrizget, de a vizsgán nagyon oda kell tenni magad, hogy
jól szerepelj. Sokat követelnek, az olvasmányokat leginkább évközben óráról
órára adják fel: nem ritka, hogy egy órára 60-80 oldalnyi kemény politikai,
jogi, természetesen angol nyelvű szöveget kell elolvasni. Az óra pedig ketyeg,
karácsony után már csak egy hét felkészülési idő áll a diákok rendelkezésére,
azután pedig számot kell adniuk a megszerzett tudásról.
Az osztályzás itt teljesen másként folyik, mint
Magyarországon: 20-as skálán osztályoznak, a 20-as a legjobb osztályzat. Igen
ám, de egyetlen egy lehetőséged van vizsgázni, ahhoz pedig, hogy átmenj,
minimum 13-as jegyet kell megszerezned. Ha esetleg nem sikerül egy vizsga,
nyáron szeretettel várnak vissza pótvizsgázni.
A belga diákok átlagosan 4-5 órát vesznek fel egy
szemeszterben, ami édeskevés a Magyarországon megszokotthoz. Ha Erasmusosként
azonban otthon is teljesítened kell a tárgyakat, érdemes felkötni a gatyát,
mert a két program végzése egyszerre túl sok lehet. Ha pedig az ember már
külföldön él, nem árt magára, a gondolataira, az utazásra, barátokra és a nagy
felfedezésekre is időt szánni. Elvégre az Erasmus nemcsak környezeti, mentális,
hanem lelki változást is hoz magával.
Címkék:
erasmus,
interperszonális kapcsolatok,
jóhatudod,
kulturális különbségek,
külföldiek,
Leuven,
mindennapiélet,
multikulturalitás,
oktatás,
szállás,
szomszédok,
szórakozás,
Zsófi
2014. november 23., vasárnap
Erasmusosként Budapesten_Part2
Hetente jelentkező rovatunkban Budapesten élő erasmusosokat ismerhettek meg.
Második alanyom
Eléonore Calicis,
kommunikációt hallgat a
Corvinuson,
és Brüsszelből érkezett.
Buda vagy Pest?
Pest
Budapest nappal
vagy éjszaka?
mindkettő,
nagyon különbözőek, de mindegyik csodálatos
Szimpla vagy
Instant?
Szimpla, sokkal
barátságosabb
Városliget vagy
Margit-sziget?
Margit-sziget
Meleg vagy hideg
Budapesten?
Meleg (utálom a
hideget)
Mi hiányzik a
leginkább BP-ből?
A belga ételek
Mit szeretsz a
leginkább BP-(b)en?
Ez egy nehéz
kérdés, itt minden annyira olcsó, hogy könnyű mindent élvezni.
Mi a kedvenc magyar
szavad?
Egechegedre
Melyik a kedvenc
budapesti hidad?
Lánchíd
Ha BP egy állat
lenne, melyik lenne szerinted?
Kaméleon, mert
mindig olyan dolgot fogsz látni itt, amire nem gondolsz előtte.
Mi a legnagyobb
hasonlóság Budapest és Brüsszel között?
A kultúra, és az
oktatási rendszer nagyon hasonlóak.
Mit érzel a
legnagyobb különbségnek Budapest és Jakarta között?
Nagyon szerencsések vagytok ezzel a
tömegközlekedési rendszerrel. Szuper, hogy van éjszaka is villamos, például
Brüsszelben ha bulizni megyek, gyakran 5 eurot kell fizetnem a taxiért, hogy
utána hazamenjek. Rengeteg a látnivaló és a program, nem csak a fővárosban,
hanem vidéken is. Ennek köszönhetően változatos az életvitel, az éjszakai
élet pedig sokkal jobb itt, mint Brüsszelben.
Voltál már Magyarországon
vidéken? Milyen benyomásaid voltak?
2014. november 19., szerda
Albánia? Ez most komoly?
Üres a hűtő, mint egy albán közért – szólt a szockóbeli magyar mondás. És valóban, sokaknak még mindig az áruhiány, a nyomor és a bűnözés urik be Albániáról, mondjuk a képzeletbeli asszociációs dobogó első helyét most már inkább a Budapesten gombamódra szaporodó, gigantikusra puffasztott péksütiket áruló albán pékségek vették át.
Egy baráti társaságunkkal, amelyik már nagyon unta Görögországot, és valami non-européer kalandra vágyott, nekivágtunk az 1200 kilométeres útnak Albánia felé. A non-européer kalandot mondjuk már önmagában buszunk piros-fehér-zöld festése és a hosszú szerb útszakasz kombója is biztosíthatta volna, ellenben – meglepő módon – Albániában nagyon kedveltek minket ezért.
Mosolyogtak, integettek, haverkodtak, szóval van egy zug ott épphogy-Európában, ahol nem utálják elvből a magyarokat, és ez is valami. Később utánaolvastam, és elvileg a közös szerbutálat mellett ebben szerepet játszik az is, hogy szép emlékeik között tartják számon Hunyadiékat és az egykori Osztrák-Magyar Monarchiát is.
Ami Albániát illeti, maga a megtestesült kétarcúság. Az utak a németekét megszégyenítően jók, az egészségügyi ellátásukhoz (egy társunk rosszulléte miatt sajnos láttunk közelről kórházat is) képest viszont a magyar kórházak mintha a NASA-tól kapták volna első kézből a technológiai hátteret.
Rengeteg az óriási, újépítésű ház, és olyan kávézók, bárok, amelyek a francia tengerparton is megállnák a helyüket, beleértve a kiszolgálást is (alább random teraszos hely).
Ugyanakkor a lebontott épületek sittjét például nem szeretik elhordani, amitől az egész olyan, mint egy gazdag kölök szobája, aki nem hajlandó rendet tartani (és takarítani sem) - éppen ezért, ha a tenger a célpont, kerüljétek a nagyvárosok közelét is. Az alábbi kép a városi strandtól húsz méterre készült:
Mi Vlorét választottuk, és hát még az sem tudott eléggé kicsi lenni, úgyhogy kénytelenek voltunk néhány kilométerrel arrébb menni, ha strandolni akartunk. Ott viszont teljesen rendben volt minden.
Bár a tengeren kívül is van elég látnivaló, középkori török, sőt ókori római romok, de például a hegyvidék is sok helyen simán vetekszik a montenegróival. Na meg ott van az a néhány százezer bunker, amellyel Enver Hodzsa – ő az albán Kádár János és Rákosi egyben – telerakta az országot, mivel egyszerre rettegett a szovjetektől, Jugoszláviától, az olaszoktól és a görögöktől. Ezek sokféleképpen hasznosultak azóta, iskolaudvari játéktól kezdve vidéki fiatalok alkalmi légyottjainak helyszínén át egészen az intravénás droghasználók zugjaiig, de a városokban biztosan lett étterem, kocsma, “hotel” vagy akármi is belőle. Mi a vidéki verziót fotóztuk le:
Ami még talán fontos, hogy magyar szemmel – még diákszemmel is – nevetségesen olcsó minden, néhány fájó kivétellel (sör). A legmenőbb vlorei étteremben sem sikerült 1500 leknél (mondjuk 3000 forint) többet elverni fejenként, pedig tényleg igyekeztünk, közben pedig ingyen hozták nekünk a rakit, a kiváló helyi pálinkát, sőt még elvitelre is odaadtak egy üveggel.
Az albánok egyébként is nagyon kedves és vendégszerető emberek – és ne a mézesmázos bazári arab vendégszeretetre gondoljunk –, ugyanakkor akadt egy igen kellemetlen kalandunk is a kiváló albán kismaffiával, de erről majd legközelebb.
Z.
Egy baráti társaságunkkal, amelyik már nagyon unta Görögországot, és valami non-européer kalandra vágyott, nekivágtunk az 1200 kilométeres útnak Albánia felé. A non-européer kalandot mondjuk már önmagában buszunk piros-fehér-zöld festése és a hosszú szerb útszakasz kombója is biztosíthatta volna, ellenben – meglepő módon – Albániában nagyon kedveltek minket ezért.
Mosolyogtak, integettek, haverkodtak, szóval van egy zug ott épphogy-Európában, ahol nem utálják elvből a magyarokat, és ez is valami. Később utánaolvastam, és elvileg a közös szerbutálat mellett ebben szerepet játszik az is, hogy szép emlékeik között tartják számon Hunyadiékat és az egykori Osztrák-Magyar Monarchiát is.
Ami Albániát illeti, maga a megtestesült kétarcúság. Az utak a németekét megszégyenítően jók, az egészségügyi ellátásukhoz (egy társunk rosszulléte miatt sajnos láttunk közelről kórházat is) képest viszont a magyar kórházak mintha a NASA-tól kapták volna első kézből a technológiai hátteret.
Rengeteg az óriási, újépítésű ház, és olyan kávézók, bárok, amelyek a francia tengerparton is megállnák a helyüket, beleértve a kiszolgálást is (alább random teraszos hely).
Ugyanakkor a lebontott épületek sittjét például nem szeretik elhordani, amitől az egész olyan, mint egy gazdag kölök szobája, aki nem hajlandó rendet tartani (és takarítani sem) - éppen ezért, ha a tenger a célpont, kerüljétek a nagyvárosok közelét is. Az alábbi kép a városi strandtól húsz méterre készült:
Mi Vlorét választottuk, és hát még az sem tudott eléggé kicsi lenni, úgyhogy kénytelenek voltunk néhány kilométerrel arrébb menni, ha strandolni akartunk. Ott viszont teljesen rendben volt minden.
Bár a tengeren kívül is van elég látnivaló, középkori török, sőt ókori római romok, de például a hegyvidék is sok helyen simán vetekszik a montenegróival. Na meg ott van az a néhány százezer bunker, amellyel Enver Hodzsa – ő az albán Kádár János és Rákosi egyben – telerakta az országot, mivel egyszerre rettegett a szovjetektől, Jugoszláviától, az olaszoktól és a görögöktől. Ezek sokféleképpen hasznosultak azóta, iskolaudvari játéktól kezdve vidéki fiatalok alkalmi légyottjainak helyszínén át egészen az intravénás droghasználók zugjaiig, de a városokban biztosan lett étterem, kocsma, “hotel” vagy akármi is belőle. Mi a vidéki verziót fotóztuk le:
Ami még talán fontos, hogy magyar szemmel – még diákszemmel is – nevetségesen olcsó minden, néhány fájó kivétellel (sör). A legmenőbb vlorei étteremben sem sikerült 1500 leknél (mondjuk 3000 forint) többet elverni fejenként, pedig tényleg igyekeztünk, közben pedig ingyen hozták nekünk a rakit, a kiváló helyi pálinkát, sőt még elvitelre is odaadtak egy üveggel.
Az albánok egyébként is nagyon kedves és vendégszerető emberek – és ne a mézesmázos bazári arab vendégszeretetre gondoljunk –, ugyanakkor akadt egy igen kellemetlen kalandunk is a kiváló albán kismaffiával, de erről majd legközelebb.
Z.
Címkék:
Albánia,
hasznosságok,
mindennapiélet,
Szerbia,
szórakozás,
Zoli
Hely:
Vlora, Albania
2014. november 14., péntek
Erasmusosként Budapesten
Legújabb, hetente jelentkező rovatunkban budapesti erasmusosokat kérdezek meg tapasztalataikról, benyomásaikról, érzéseikről.
Első interjúalanyom
Beatriz Estrada,
politikatudományt hallgat MA-n a Corvinuson,
és Mexikóvárosból érkezett.
Buda vagy Pest?
Pest
Budapest nappal vagy éjszaka?
mindkettő
Szimpla vagy Instant?
Szimpla
Városliget vagy Margit-sziget?
Margit-sziget
Meleg vagy hideg Budapesten?
mindkettő, minden évszakban más és
más arcát mutatja
Mi hiányzik a leginkább BP-ből?
Néhány mexikói étel, mint például a
tortillas, és most, hogy orvoshoz kellett mennem, hiányzik a mexikói kultúra és a spanyol nyelv, amiktől
biztonságban érzem magam
Mit szeretsz a leginkább BP-(b)en?
Az épületek, és sétálni a Duna
mellett
Mi a kedvenc magyar szavad?
„kozinam”
Melyik a kedvenc budapesti hidad?
A Corvinus melletti
Mondj pár szót a magyarokról!
Mély és nosztalgikus emberek
Ha BP egy állat lenne, melyik
lenne szerinted?
Sas: Buda és Pest a szárnyai ennek
a fenséges madárnak
Mi a legnagyobb hasonlóság
Budapest és Mexikóváros között?
A kézművesség és a gasztronómia fontossága nagyon hasonlóak.
Mit érzel a legnagyobb
különbségnek Budapest és Mexikóváros között?
Szeretem az itteni közlekedést, mert sokkal szervezettebb,
és annak ellenére, hogy nem beszélsz magyarul, ki tudod találni
merre-hogyan-hány méter. Ez Mexikóban elég kaotikus, és a tájékozódáshoz muszáj
beszélned spanyolul az esetek nagy többségében, valamint jelzések sem nagyon
vannak. Budapest egy nagyon modern város, imádom az éttermeit és az éjszakai
életét. Több az érzelmi indíttatású tüntetés, mint a latinoknál, ami meglepő,
ugyanakkor olykor a magyarok kevésbé nyitottak és szívélyesen üdvözlőek, mint a
mexikóiak. A probléma az, hogy a mexikóiak túlságosan is szívesen fogadják a
külföldieket, így mi is ezt várjuk el fordított szituációban, ugyanakkor
megértjük a kulturális különbségeket.
Voltál már Magyarországon vidéken?
Milyen benyomásaid voltak?
Nem voltam még.
Nem voltam még.
2014. november 6., csütörtök
’Bonfire Night’
Sátoros ünnepekkor ébred rá az ember, hogy jó helyen is
lakunk.
Öt perc sétára az utcánktól, van egy Forest nevű park, ami
kiváló lehetőségeket nyújt futásra, könnyed esti sétákhoz (na, azt azért mégse,
a bizarr lakóközösség este fokozott számban van jelen), mókusleshez, de bizony
voltunk már Libafesztiválon, november 5-én pedig tűzijátékot néztünk.
Bonfire éjszakája Guy Fawkes nevéhez fűződik, aki 1605-ben
Jakab király elleni merényletével beírta magát az angolok történelmébe.
Pontosabban a majdnem merénylettel, hiszen a nyolcszáz kiló lőport, amit az
udvar pincéjébe rejtegetett, hamar leleplezték. A király megmenekült, a
londoniak pedig örömtűzzel ünnepeltek. Máglyát raktak (ez a ’bonfire’), a
tetejére pedig egy bábut helyeztek, ami Fawkes-t szimbolizálta. A 17. századtól
kezdve hagyománnyá vált a rítus, így örvendezik minden valamire való angol
hazafi november 5-én.
Ami még érdekes, hogy a fickó, azaz az angol ’guy’ is innen
szivárgott be a mindennapi nyelvhasználatba.
2014. november 3., hétfő
Nottingham-i Kisokos, Part3
Nottingham
A város – amely egyben megyeszékhely is és főleg Robin Hood
legendájának köszönheti hírnevét –, eléggé dimbes-dombos
területen fekszik, így sok az emelkedő-lejtő. A lakosság eléggé
vegyes, nagyon sok a külföldi pl.: lengyelek, arabok..stb. Ez
köszönhető annak is, hogy két egyetem is található itt.
Sok
park is van a városban, kiemelkedően szép az Arborétum Park, vagy
a Wollaton Park, ahol szarvasokkal is találkozhatunk illetve a
Batman-filmet is forgatták.
Előszeretettel emelik ki a sok (híres)
üzletet, éttermeket, mint vonzó tényezőket. De itt található
Anglia legrégebbi kocsmája is, az 1189-ben alapított Ye olde trip
to Jerusalem.
Pound
and Penny
A papírpénzek egyik felén a királynő, a másikon pedig egy-egy
híres ember képe található. Aprópénzből elég sokféle van.
Elsőre nehézséget okozhat a megkülönböztetésük és az
értéktársítás hozzájuk. Ez azonban egyre könnyebben megy majd
:)
Robin
Hood
A „tolvajok fejedelme” legendájáról mindannyian hallottunk már
valamilyen formában. Robin Hood emlékét őrzi a város is,
mégpedig a neki emelt szoborral, sőt villamost („kombinó”,
mert ez is Alstom) is elneveztek róla :)
2014. november 2., vasárnap
Hálló Ween, avagy szellemek éjszakája a Gozsduban
A Halloween, melyet elsősorban az
angolszász országokban tartanak meg október 31. éjszakáján, napjainkra egyre
elterjedtebb a világ többi országában is. Míg Angliában és Amerikában már évtizedekkel
ezelőtt is óriási népszerűségnek örvendett megünnepelni, kis hazánkban ez csak
a 2000-es években kezdett hagyománnyá válni.
Péntek este a budapesti vigalmi
negyed közepén, a Gozsdu-udvarban sétáltam, így lehetőségem nyílt megfigyelni,
hogy készülnek a pestiek arra az éjszakára, amelyen az élők és a holtak világa
a legközelebb van egymáshoz.
Tök, pókháló, szalmabábu, és
halálfej: visszaköszönő elemei a budapesti Halloween-nek, ahol éjfélhez
közeledve sorban bukkantak elő a különféle maszkok és jelmezek. A nővérkétől a
szétkapart arcú zombiig mindenki jelen volt a sötét éjszakában, így határozottan
kijelenthetem, a levágott ujjak és egyéb testrészek nélkül is megfelelő lehet a
halloweeni hangulat.
2014. október 21., kedd
Nottingham-i Kisokos, Part1
Az első heteken túl, úgy gondoltam itt az ideje, hogy kicsit
jobban górcső alá vegyük a várost. Fogadjátok tehát szeretettel – ha lehet úgy
mondani –, ezt a „nottinghami kisokost”, amelyben minden megtalálható, amit
csak tudni érdemes :)
Egyetem:
A Nottingham Trent Universitynek több campusa is van
a városban. Az én óráim a City Campuson vannak. A tantermek igazán modernek, a
székek nagyon kényelmesek (!), több terem is a kisebb csoportokban való
munkához van berendezve. Ami furcsa, hogy sok épületben a belépéskor a
diákunkat le kell húzni, mintha csak metrókapu lenne.
Fresher’s week:
Az első tanítási napot megelőző 1-1,5 héten rengeteg
a beilleszkedést, tanulást és úgy összességében az egyetemmel/szakkal való
megismerkedést segítő eseményt szerveznek. Ami nagyon tetszett, hogy többször
is hangsúlyozták a támogatást, illetve azt, hogy tudatosan a diploma
megszerzése utáni életre készítenek fel. Nem beszélve a menő gólyacsomagról :)
Goose fair:
Vagyis „Liba vásár”, amelynek már 700 évre
visszanyúló hagyománya van. Mára már búcsúvá avanzsált rengeteg emberrel,
kirakodó árussal és mindenféle felülős/beülős játékkal.
Helyi furcsaságok:
Az egyik legfurcsább dolog az ablakba tett kivágott
papírfejek, melyek legtöbbször hírességeket ábrázolnak, mint például Johny
Depp. A másik dolog, amit megdöbbenve olvastam, hogy külön telefonvonalat,
illetve weboldalt működtetnek arra, hogy a parkban kutyájuk után fel nem
takarító gazdikat „jelentsék” az önkormányzatnak. Végül pedig a kilincs alakú wc-lehúzó áll a listám 3. helyén.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




































