Párizsi Erasmusosként az első bejegyzést a város jelképével, a közhelyes és klisé szerű Eiffel toronnyal kezdem, hiszen Párizs maga is egy közhely. Sokan tudjátok, hogy a 324 méter magas vasóriás az 1889. évi világkiállításra készült és az eredeti tervek szerint a kiállítás után lebontották volna.
Szerencsére ez nem így történt bár mai napig megosztja a franciákat: sokan szeretik, de sokan kimondottan utálják: becenevei is ezt tükrözik – egyesek „Csúfság”-nak hívják, mások „Öreg Hölgy”-nek.
Az erasmusos diákok kedvelt találkozóhelye, ha nincs semmilyen különösebb esti program, az Eiffel torony lábához kiülni egy üveg francia vörösborral, mindig jó megoldásnak tűnik. Az alatta ücsörgőket minden órában megörvendeztetik egy 5 perces fényjátékkal, amit általában hangos füttyögések és taps kísér.
A táncoló Párizs
A bátrabbak a toronytól nem messze akár tangózhatnak is, hiszen péntek esténként a helyiek élő zene mellett filmbeillő táncot lejtenek. Ennél romantikusabbat nehéz elképzelni. A táncos szokás nem csak a város ezen pontján jellemző. Egy másik kerületben a Szajna-parton kortól és nemzetiségtől függetlenül bárki csatlakozhat a salsázók vidám csoportjához. Sőt, a Place de la République-on szintén élő zenére középkori körtáncot járhatunk, ha kedvünk tartja.
Budapestnek lenne mit tanulnia a „hogyan varázsoljunk jó hangulatot az utcákra“ témában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése