Egy másik kultúrával történő találkozás kommunikációs szempontból mindenképp kiemelt figyelmet érdemlő kommunikatív aktus. A kulturális találkozások a kutatók oldaláról számos kérdést vetnek fel.
A szociálpszichológus Gardner teszi fel azt a kérdést, hogy „…mily mértékben lehetséges valójában valamely kultúra szakértő ismerője számára egy másik kultúrából érkező személyekkel érintkezni, kommunikálni?” Erre ma már egy kultúrakutató is azt válaszolja, hogy olyan személyiségjegyekkel kell rendelkezni, mint az integritás, stabilitás, különleges intuitív és beleérző képességek, de abban a kutatók egyetértenek, hogyha nem is könnyű ezeket a típusú képességeket fejleszteni, azért nem lehetetlen.
Ahogyan azt már a Crosscultie-n megjelenő bejegyzéseinkből is tudhatjátok, az egyén elsajátíthatja, hogy hogyan tud hatékonyan és megfelelő módon kommunikálni interkulturális helyzetekben, hogyha megfelelők ehhez interkulturális készségei, tudásai és attitűdjei.
Gondoljatok csak szerkesztőink írásaira, ahol számtalan olyan helyzettel ismerkedhettünk meg, mely komoly kihívás elé állította Erasmusos diákjainkat vagy éppen a Magyarországon tartózkodó külföldieknek kellett szembesülniük a kulturális különbségekkel. Ezeket persze mindenki kezelni tudta az alkalmazkodás, a megértés és természetesen a nyitottság segítségével, annak ellenére, hogy sokszor ütköztek akadályokba a félév során. Például Lilla is sikeresen átvészelte azt, hogy Törökországban szinte senki sem beszél angolul, de Anna és Szandi is hozzászokott ahhoz, hogy Angliában a kormány a jobb oldalon van és már azon sem döbbennek meg, hogy naponta ezerszer hallják azt, hogy „Sorry” vagy „Thank you”. Az interkulturális kommunikatív kompetencia fejlesztése nem könnyű feladat, de írásainkból kiderül, hogy nem is lehetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése