Azt mondják, nincsenek véletlenek. Az Erasmus pályázatom
beadási határideje előtti pár napban, amikor már kipécéztem minden szóba jöhető
külföldi egyetemet és a sorrend is összeállt a fejemben, elutaztam Belgiumba
meglátogatni az unokatestvéremet, aki akkor az Európa Parlamentben dolgozott.
Éppen farsangi időszak volt és egy magyar delegációs, farsangi fánkos buliban
megismerkedtem egy lánnyal, aki ódákat zengett nekem Leuvenről, ugyanis a
diákévei alatt ő is itt töltött egy szemesztert a Corvinus Egyetemen keresztül.
Már Belgiumból elkezdtem kutatni Leuven után, annyira felkeltette az
érdeklődésemet, majd hazautazásom után meg is változtattam a sorrendemet: a
német egyetemek elé végül első helyre írtam be a Leuveni Katolikus Egyetemet.
Mondanom sem kell, hogy a lehető legjobb döntés volt, hogy
végül ide jöttem. Bár a szakom képzésével nincs teljesen összhangba az itteni
képzés (ami ennek megfelelően fél év csúszást jelent), minden szempontból
megéri. Ez a hely maga az interkulturális kommunikáció szakirány paradicsoma,
egy igazi pezsgő, nemzetközi környezet magas színvonalú egyetemi oktatással,
rengeteg kultúra találkozásával és a történelmi Belgium bájával.
A mai Leuven százezer lakosának mintegy fele diák, ebből
pedig hétezer külföldi, mondhatni egy igazi egyetemi város. A nagy múltú
Leuveni Katolikus Egyetemet 1425-ben alapították, ebben az időszakban virágzott
a város, aminek ma is láthatjuk a nyomait. Eredetileg egy posztókereskedő
házban kapott helyet az első egyetemi épület, majd folyamatosan bővült a
képzés, egyre több épületre, karra volt szükség, ma már szinte az az ember
érzése, hogy minden az egyetemistákat, az egyetemet szolgálja ki a városban.
Csodálatos történelmi épületek, macskaköves, szűk utcák, szép templomok és persze
tömérdek bár található Leuvenben. Sajnos az első és a második világháború is
nyomot hagyott a városon: a híres Egyetemi könyvtár kétszer is sérült, de
számos lakóház és a Szent Péter templom is magán hordozza a sebeket, amiket
azóta már az idő és a helyreállítási munkálatok begyógyítottak.
(Az írást Bakos Zsófi küldte Leuvenből, köszönjük Neki!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése