Kulturális dimenziók - finomságok ínyenceknek

Ahogy megígértük, időnként jelentkezünk néhány olyan cikkel, amely segít megérteni, hogy erasmusos és nem erasmusos hőseink miért szembesültek azokkal a jelenségekkel, amelyekről írásaink többsége szólt.

A kultúrák egymástól különbözőek és megkülönböztethetőek. A kultúra és kommunikáció egymástól elválaszthatatlan jelenségek. A kommunikáció adott formájában részt vevő faktorok mindig valamely kultúra reprezentánsai, ami egyet jelent a kommunikáció egy sajátos módjával. Az ugyanahhoz a kultúrához való tartozás megkönnyíti, a más kultúrához való tartozás pedig megnehezíti a kommunikációt.

Burgoon szerint ahhoz, hogy felmérhessük a különböző kultúrából jövő emberek várható cselekedeteit, gondolatban fel kell dolgoznunk magát a kontextust, a kapcsolat típusát és a kultúrák jellemző tulajdonságait. A kontextus természetesen a kulturális normáknál kezdődik.

A térközszabályozás kulturálisan eltér. Angliában vagy Németországban a 90 cm túlságosan közel van, de túl messze Szaud- Arábiában, ahol csak azokban bíznak, akiknek a leheletük szaga érzékelhető a beszélgetés közben. Közel-Kelet és Dél-Amerika bizonyos területein az emberek nagyon közel állnak egymáshoz, míg beszélgetnek. Az európai amerikaiak nagyobb távolságot tartanak. Az afro-amerikaiak még több helyet igényelnek.

Taktilika:

A taktilika egyes kultúrák között szintén eltérő jelentéseket hordoz. Nem szokás a másikhoz érni például Németországban vagy a skandináv országokban, ám gyakran megérintik egymást az emberek Indiában, Dél-Európai országokban, de akár Magyarországon is.

Kinezika:

A legtöbb gesztus kultúraspecifikus és használatukban nemek közötti és generációs különbségek is kimutathatók. Például a felemelt hüvelykujj, amely, bár Nigériában sértés, a nyugati kultúrában elismerést jelent, de ha egy német sörözőben mutatjuk, valószínű, hogy hoznak még egy korsó sört. Nem szándékosak általában az apróbb mimikai jelek, mint például az ideges félrenézés vagy a szemöldök megemelése.

A kultúra határozza meg, hogy milyen közel állhatunk beszélgetés közben a másikhoz, hogyan vesszük fel a szemkontaktust, hogyan fejezzük ki olyan érzelmeinket, mint az öröm, helytelenítés, düh, a szerelem kifejezése, mivel kultúránk határozza meg, hogy mennyire érezzük szabadnak szeretetünk kifejezését közösségben. Burgoon és a terület más kutatói ma már elismerik, hogy bármely nonverbális jelzés egy összetett viselkedési rendszer része, minden olyan próbálkozás, amely kategorikusan állítja „Ez azt jelenti..” vagy „ Ennek az lesz a következménye…” még a legjobb esetben is megkérdőjelezhető. Az elvárások megsértéséről szóló elmélet elvitathatatlan jelentősége nem más, mint a rendszer legfontosabb alkotóelemeinek bemutatása.