Ne háborúzz, hordj pipacsot!

Már októberben ellepték Angliát a pipacsok, hivatalosan november 11-e a Fegyverszünet napja, amelynek alkalmából szinte kivétel nélkül minden ember kabátján ott fityeg egy kis piros pipacs, a Brit Légió jelképe. A háborús áldozatoknak is ekképp tisztelegnek, sőt buszok elején is megfigyelhető a virágmotívum.

Sikerült ezen a napon a Tower-hez látogatnom. Igyekeztem olyan fotókat készíteni, ahol nem látszódnak emberek, de képtelenség volt több millió embert nem belekomponálni valahogy a fényképbe.

Ellenben Dóri remek képekkel szolgálhat, októberben, mikor Londonba látogatott még nem volt olyan tumultus, amelyből kievickélve ne éreztem volna én is úgy magam, mint egy háborús áldozat…

’Bonfire Night’

Sátoros ünnepekkor ébred rá az ember, hogy jó helyen is lakunk.

Öt perc sétára az utcánktól, van egy Forest nevű park, ami kiváló lehetőségeket nyújt futásra, könnyed esti sétákhoz (na, azt azért mégse, a bizarr lakóközösség este fokozott számban van jelen), mókusleshez, de bizony voltunk már Libafesztiválon, november 5-én pedig tűzijátékot néztünk.

Bonfire éjszakája Guy Fawkes nevéhez fűződik, aki 1605-ben Jakab király elleni merényletével beírta magát az angolok történelmébe. Pontosabban a majdnem merénylettel, hiszen a nyolcszáz kiló lőport, amit az udvar pincéjébe rejtegetett, hamar leleplezték. A király megmenekült, a londoniak pedig örömtűzzel ünnepeltek. Máglyát raktak (ez a ’bonfire’), a tetejére pedig egy bábut helyeztek, ami Fawkes-t szimbolizálta. A 17. századtól kezdve hagyománnyá vált a rítus, így örvendezik minden valamire való angol hazafi november 5-én.

Ami még érdekes, hogy a fickó, azaz az angol ’guy’ is innen szivárgott be a mindennapi nyelvhasználatba. 

Diwali - egy hindu ünnep Nottinghamben

Diwali, a hinduknál a "fény ünnepe". Nem sikerült kideríteni, hogy itt Nottinghamben miért van jelentősége a hagyományosan öt napig tartó fesztiválnak, november elseje az, ami erre az egy napra redukálódott. A vízre bocsátott égő gyertyáknak, hindu néven "Diyas" (mi is készítettünk ilyen vízen úszó zsírpapír díszt) a spirituális üzenete saját belső megvilágosodásunk. Fényesség a Sötét helyett, Jó, a Gonosz felett, a Tudás hatalma a Tudatlanság felett.

És nekünk, ma, ezek a gyertyák mást is jelentenek…

"Csokit, vagy csalunk" - Halloween Nottinghamben

Már szeptember közepe óta kerülgetem a boltok sorai között a gumipókokat, üstöket, felpróbáltam számtalan parókát, és szörnymaszkot, ma azonban végre aktuálissá vált, hogy beöltözzön a város, minthogy Halloween, Mindenszentek nagy jelentőséggel bír az angolszász országokban. Én ma tudtam meg, hogy az ünnep eredetileg ősi kelta hagyományokból táplálkozik. Kíváncsi vagyok hány kisgyerek fogja a küszöbünket ostromolni, vagy kivételesen örülhetünk, hogy nem működik a csengőnk.

“Munkatársaink”

Kis térképes összefoglaló, ki honnan jelenti a kultúraközi jelenségeket, a hiányzók vagy még-nem-írtak feltöltése folyamatban.

Z.

Zsepi vagy nem zsepi – ez itt nem kérdés

Az interkulturális sokk abszolút tetőpontja, vigyázat, csak erős idegzetűeknek!

...habár már kezdek immunis lenni rá. Nem tudom milyen taggel lehetne ellátni ezt a jelenséget, mindenesetre muszáj megosztanom. Habár a boltokban széles a választék papírzsebkendő terén is, becslésem szerint az angol populáció cca. 99%-a, (habár empirikus tapasztalataim Nottinghamre korlátozódnak) sajnos nem ismeri azt.

A férfiak köpködnek, szörcsögnek, a nők szipognak. Hangosan. Feltűnően. Mindenhol. Borzasztó. Eljátszottam már többször a gondolattal, hogy megkínálok valakit egy csomaggal. Kíváncsi lennék a reakciókra. De ez a jelenség itt senkit sem zavar. Toleránsak az emberek – de nem empatikusak.

Nemrég olvastam ezzel kapcsolatban az egyik órámra (Mirror on the Wall: Exploration of Identity and Selfhood) egy tanulmányt. A címe The Evidence for Generation Me and Against Generation We volt. A cikk az individualista, énközpontú attitűd előretöréséről szól a fiatalok körében. Ezt összefüggésbe hozták a toleranciával, illetve a merev társadalmi szabályok elutasításával, mint támogató tényezőkkel. 

Most már mindent értek.

Udvariaskodás, buszon, boltban, bárhol – Nottingham

Ha valaki leszáll a buszról, megköszöni az útját a buszsofőrnek. Minden egyes ember, egyenként Thank You-zik, libasorba egymás után, ahogy azt megszokhattuk tőlük. Végállomáson leszállni utolsóként kész agyrém. Érdekes, még az Intercultural Communication tanárom, Donna is megemlítette: gondoljunk csak bele, milyen megterhelő lehet minden egyes köszönetnyilvánításra reagálni valamit. De ha az egyik utas véletlenül nem köszönne, akkor mekkora felháborodás lenne, magában az a buszsofőr illetlennek nyilvánítaná az embert.

Ezt a fajta udvariaskodást észrevettem már számtalan helyzetben. Boltban, utcán, iskolában. Folyamatosan elnézést kérnek. Nekik mész véletlenül, ők fognak ’Sorry-t’ mondani. Hogy miért? Órán erre is megkaptuk a választ. Hogy védjék saját arculatukat. Persze ezt nem itt hallottam először.

Emlékeztek Ting-Toomey 1988-as arculatmentés elméletére?

Arculatnak hívja énképünk társas helyzetben való kivetítését, a nyilvánosság számára megjelenített énünk, ahogy szeretnénk, hogy a másik lásson bennünket. Felhívta a figyelmet arra is, hogy kulturális közegünk erősen meghatározza, milyen az arculatfenntartásunk típusa, és hogyan kezelünk konfliktusokat. Az elmélet a kollektivista és individualista kultúrák közötti különbségen alapul, és kapcsolódik hozzá még Edward T. Hall kontextus függő kultúráinak megkülönböztetése is. Ezek mentén a kulturális különbségek mentén találta ki Ting-Toomey az ő észrevételeit.

Az angolok tipikusan arculatmentők. Nem kerülnek konfliktusba, mert nem hagyják, hogy kialakuljon. Inkább elnézést kérnek, azokért a dolgokért is, amik nem az ő hibájuk. Érdekes, mert Ting-Toomey ezt a stílust a kollektivista társadalmak technikájaként írja, míg én inkább mondtam volna erre a nemzetre azt, hogy individualista.

Ebből a helyzetből is tisztán látszik a már előbb említett kinti tanárom sokat említett mondata: Neither black, nor white, vagy legyünk kritikusak, vizsgáljunk felül mindent nyugodtan, és kérdezzünk, mert ’No question is a stupid question….’

Nálatok ez hogy megy?

A kerületünk...

...Az egy négyzetméterre jutó fehér ember száma kevesebb, mint bármely más egyéb...Ha van, akkor azok tuti lengyelek.