Ezért üvöltöznek az olaszok – vokális kommunikáció

De nem csak az olaszok: bárki megfigyelheti, hogy a külföldiek Budapesten jóval hangosabbak, mint a bennszülöttek.

De miért is van ez így?

Szép-szép ez a Zürich amúgy, de nem Budapest...

Egy kedves ismerősöm, Klaudia Svájcba utazott látogatóba. Ugyan csak két hétre ment, de ez idő alatt is elég sok impulzus érte. Mint mondta, Svájcban akár táncolhatna is az utcákon, akkor sem néznének rá furcsán...

Magyar modell Milánóban

Ebben a posztban Timi barátnőm milánói kalandjairól, az ottani életről és az olasz modellvilágról olvashattok. Interjút készítettem vele az ottani benyomásairól, és sok érdekes dolgot tudtam meg tőle.

N: Mennyi ideig voltál kint Milánóban?

T: Kicsit több mint két hónapot töltöttem kinn, és hat másik lánnyal együtt laktam egy albérletben.

N: Hogyan jutottál ki és mit volt a feladatod kint?

T: Modellszerződéssel sikerült kijutnom. Szinte minden napra jutott 2-3 casting, ahova egy térképpel egyedül kellett eljutnom. A sikeres válogatások után fotózásokon és divatbemutatókon dolgoztam.

N: Milyen kulturális különbségeket vettél észre Olaszországban Magyarországhoz képest?

Nagyon más a mentalistás. Először furcsa volt, hogy az emberek mindig nagyon hangosan beszélnek, erősen gesztikulálnak, emellett a legtöbben nagyon közvetlenek, nyitottak és sokan beszélnek angolul. A város tele van gyönyörű modellekkel, nagyon kedvesek voltak velünk. Sok drága étteremben ingyen ehettünk, sok szórakozóhelyen ingyen ihattunk csak azért, hogy bevonzzuk a vendégeket. Ami érdekes Milánóban, hogy nagyon ügyelnek rá, hogy nagy legyen a zöld terület aránya, még a belvárosban is. Tele van parkokkal, ahol meg lehet pihenni a város forgatagában, és a levegő is tisztább, mint Budapesten.

Az árakat tekintve természetesen sokkal drágább az élet, mint itthon. Még ha csak alapélelmiszereket is vásároltam a boltban, akkor is nagyon sokat költöttem, nem beszélve az éttermekről, kávézókról.

N: Mi tetszett Milánóban?

T: Nagyon finomak voltak az ételek. Imádom az olasz konyhát, és nagyon jó volt kipróbálni, milyenek az ételek ha tényleg olasz szakács készíti. Nem csalódtam benne. A tömegközlekedés nagyon jó, sokkal korszerűbb, mint itthon.

N: Mi volt az, ami annyira nem tetszett kint?

T: Nem tetszett, hogy a város elég koszos, főleg a metróaluljárók környékén. Hiányoltam a szép impozáns épületeket és persze a Duna látványát. Azt is megállapítottam, hogy a budapesti kávézók, romkocsmák, éttermek sokkal hangulatosabbak és stílusosabbak.

N: Mesélj kérlek a milánói divatvilágról!

T: Milánó tényleg a divat egyik fővárosa. Egy-egy fontosabb castingon akár 300 lánnyal is lehet találkozni, akik a világ összes részéről érkeztek, így minden meghallgatáson nagy a verseny, és mindenki próbálja a legjobb formáját hozni. Nagyon változatosan keverednek a kultúrák egy-egy modellszálláson is. Én, amint említettem, hat lánnyal éltem egy apartmanban. Volt köztük brazil, amerikai, de még ausztrál is. Mint megtudtam, legtöbbjük fiatal kora óta folyamatosan utazik, és egyhuzamban nem töltenek többet 1-2 hónapnál egy városban sem. Ebből kifolyólag nagyon sok lánnyal találkoztak és laktak együtt, ezért nekem úgy tűnt, hogy nem annyira akarnak új barátságokat kialakítani. Távolságtartóak voltak, így nem is tudott igazán szimpátia vagy akár barátság kialakulni velük. Persze emellett nagyon sok kedves lány is volt, akik nagyon nyitottak voltak és élvezték, hogy távol lehetnek az otthonaiktól. Itthon a modellek talán kevésbe felszabadultak. A város ettől nagyon színes és pezsgő.N: Mi volt az a legnagyobb kulturális sokk, ami téged ért?

T: Ami engem talán a legnagyobb a meglepetésként ért, az az olasz férfiak viselkedése. Én azt tapasztaltam, hogy nagyon közvetlenek, szinte folyton ismerkedni akarnak. Minden lánynak a tudtára adják, ha tetszik nekik. Például amikor sétáltam az utcán, rengetszer fütyültek utánam, és az is sokszor előfordult, hogy a mellettem elhaladó autóból kiabáltak nekem valamit. Nekem úgy tűnt, hogy ez ott egy megszokott dolog. Este a szórakozóhelyen is elég határozottan közeledtek, nekem talán már egy kicsit túl erőszakosnak is tűntek. Ezt igazából nem tudtam megszokni a kintlétem alatt.

N: Jól érezted magad kinn?

T: Összességében jól éreztem magam, mert jó volt kicsit utazni és belelátni egy másik nemzet/kultúra mindennapjaiba. Tetszett, hogy egyedül vagyok egy idegen helyen, és így rákényszerültem, hogy sokat beszéljek angolul. Nagyon jó gyakorlási lehetőség volt. Az is nagyon tetszett, hogy az olaszok mennyire szeretik az odaérkező modelleket és így nagyon sok kiváltságunk volt.

N: Volt honvágyad?

T: Az hiányzott, hogy sosem tudok egyedül lenni, hiszen voltak szobatársaim. Sokszor hiányzott, hogy egy kicsit elvonuljak, illetve nagyon hiányoztak a barátok, és az, hogy beüljünk egy italra egy jó kis romkocsmába, hogy egy kicsit kikapcsoljak. Sajnos az olasz szórakozóhelyek és az ott lévő zenei világ nem került közel a szívemhez. Budapest kulturális és éjszakai életét sem tudta igazán semmi pótolni, nem is beszélve arról, hogy szerintem sokkal szebb, mint Milánó.

N: Visszamennél?

T: Persze, hogy visszamennék! Ha lenne rá lehetőségem, ha másért nem is, egy kis nosztalgiáért. De azért nem ez lenne az első úticél, ami megfordulna a fejemben, hiszen annyi szép hely van, ahol még nem jártam. Milánó nem tartozik a leggyönyörűbb városok közé. Ha már Olaszország, akkor Rómába utaznék el legszívesebben.

Köszönjük Timi, hogy megosztottad velünk az élményeidet és hajrá a modellszakmában!

Dióhéjban az angliai oktatásról

Egy kedves ismerősöm, Emese, kint él Londonban és akárhányszor hazajön, mindig lelkesen mesél arról, hogy mennyire más a kinti oktatási rendszer, mint az itthoni. Megkértem, hogy meséljen nekem erről, hogy megoszthassam Veletek.

Az általános oktatás 4 éves kortól kezdődik. Az első két év a ’pre-school’, ami hasonló, mint az itthoni óvoda, egyfajta előkészítő, ami 2 évig tart. Utána jön a ’primary school’, ami a kinti megfelelője az alsó tagozatnak. Ezután következik a ’secondary school’, ami 16 éves korig tart. Ha valaki nem a ’secondary school’-t választja, mehet úgynevezett ’sixthform’-ba is, ami 12-18 éves korig tart. A ’secondary school’-ban 16 évesen le kell tenni a GCSE-t (General Certificate of Secondary Education), aminek a magyar megfelelője az érettségi. A GCSE-t öt tárgyból kell letenni, és olyan kötelező tárgyaknak kell benne szerepelnie, mint például a matek.

Ha sikeres GCSE vizsgát tett valaki, akkor választhat, hogy dolgozni megy vagy tovább a college-ba ’A’ level-re vagy BTEC képzésre. Az egyetemre való bekerülés feltétele, hogy a tanuló 3 darab sikeres ’A’ level vizsgát tegyen le. A BTEC szakmai képzést ad, és a szakoknak megfelelően 1-2-3 évig tarthat, illetve különböző számú ’A’ level vizsgát biztosít a végén.

Emese jelenleg a Kingston College-ba jár BTEC Level 3 Extended Diploma in ’Art and Design’ szakra, ami 2 éves, és 3 darab ’A’ level vizsgát ad a végén. Ennek az ’Art and Design’ szaknak az a lényege, hogy a hallgató sokféle művészettel és technikával ismerkedjen meg, majd ezek alapján szakosodjon a második évben. Ebben az évben 55 tanuló kezdett ezen a szakon és 3 osztályra vannak elosztva. Az órák általában 1,5-2 órásak és köztük 30, illetve 60 perces szünetek vannak. Az iskola technikailag nagyon jól felszerelt, a különböző helyiségekbe és az iskolába is csak mágneses kártyával lehet belépni. A college nagyon komolyan veszi, hogy csak egy folyosó a hallgató és az egyetem vagy munkahely között, ezért nagyon támogatóak a hallgatók távoli terveivel kapcsolatban.

Emese összességében nagyon pozitívan nyilatkozott erről a rendszerről és saját szakjáról. Az ’Art and Design’ szakon a hallgatók szabadon engedhetik a kreativitásukat. A képeken Emese munkáit láthatjátok, ezúton is sok sikert kívánunk Neki! :)

Szívmelengető szomszédok

Nem ismerem a külföldi szomszédaimat, de abból kiindulva, hogy a gangra raktak egy óriási kék lufit, biztos jófej emberek lehetnek. 

Megmosolyogtattak.

Budapest – második felvonás

Első posztunkban összegyűjtöttünk Nektek pár általános dolgot arról, hogy milyennek látjuk a hazánkban tartózkodó külföldieket. Íme a folytatás.

1. Nem bámulnak

Ha egy jól öltözött (vagy éppen nem szokványosan felöltözött) külföldi jön velünk szemben az utcán, megnézzük. Ő pedig pillantást sem vetve ránk halad tovább. Így van ez például a metrón is. Ha külföldi hangokat hallunk, akaratlanul is odanézünk és elkezdjük figyelni őket. Ők nem teszik ezt velünk. Érdekes tulajdonsága ez a magyaroknak.

2. Szórakozás

Amíg mi az olcsóbb sört vagy bort kérjük egy szórakozóhelyen, addig ők a jóval drágábbat. Plusz egy pálinkát. Nagyon örülünk, hogy ízlik nekik, de azért egyetemistaként ilyenkor egy kicsit összeszorul a szívünk. A budapesti szórakozóhelyek tele vannak külföldiekkel, akik természetesen ott is nagyon hangosak. Muszáj megemlítenem a minden év augusztusában megrendezésre kerülő Sziget Fesztivált, ahol szinte csak idegen szavakat/sikoltásokat/kiabálásokat hallunk abból kifolyólag, hogy nagyon jól érzik magukat. Tudnak élni.

 

3. Mosolygósak

A külföldiek véleményem szerint sokkal mosolygósabbak. Mondjuk egy ilyen szuper városban, mint Budapest, ez nem is meglepetés. Nyilván egy külföldi utazás alkalmával mindenki mosolygósabb, de tény, hogy kevés magyar mosolyt látni. Azt ne firtassuk miért, inkább vegyünk példát az „idegenekről”.

4. Jobban beszélnek angolul

A többségük. De ha csak a volt munkahelyemre, vagy egy jelenlegi tanórámra gondolok (ahol külföldiek is vannak) azt kell megállapítanom, hogy bátrabban kezdeményeznek beszélgetést, folyékonyabban beszélnek, nagyobb szókinccsel és helyesebben. Ez nekünk viszont jó, mert sokat tanulhatunk tőlük.

“Munkatársaink”

Kis térképes összefoglaló, ki honnan jelenti a kultúraközi jelenségeket, a hiányzók vagy még-nem-írtak feltöltése folyamatban.

Z.

Budapest I.

A Crosscultie blog Erasmuson tartózkodó társaink interkulturális élményeiről számol be.  Arra gondoltunk, hogy akik itthon maradtak, ők pedig budapesti interkulturális élményeiket fogják megosztani veletek.  Első Budapestről szóló bejegyzésünk arról szól, hogy milyennek látjuk a hazánkban tartózkodó külföldieket.

1.      Egyre többen vannak

Mivel az Andrássy úthoz közel lakom, így elkerülhetetlen, hogy külföldi hangokat halljak. Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy nem csak az én környékemen lett több a külföldi hangok száma, hanem mindenhol. Többen vannak a tömegközlekedési eszközökön, a boltokban vagy a szórakozóhelyeken. Ennek csupán az az oka, hogy Budapest egyre vonzóbb város lett, egyes weboldalak szerint a világ második  legjobb városa.

2.      Hangosak

Mivel egyre többen vannak, egyre nagyobb „zajt csapnak”. Ez a dolog szinte még  elhanyagolható, de az már nem, hogy kiabálva beszélgetnek egymással. Ez a dolog zavaró lehet, de lássuk be, hogy mi is bátrabban beszélünk hangosabban egy idegen országban.
Az idegen ajkúak nem csak az utcán hangosak, hanem például a szomszéd lakásban is. Óriási hangerővel beszélgetnek, óriási hangerővel hallgatják a zenét, és természetesen ezeket nyitott ablaknál teszik. Szerencsére ezek nem mindennaposak, és éjjel ők is alszanak.

3.      Korán kelnek

A magyarokra köztudottan jellemző, hogy korán kelnek.  Az itt tartózkodó külföldiekre ez szintén jellemző, ahogy én látom. Nem egyszer láttam már térképet markolva közlekedő turistákat reggel 7 (!) órakor az Andrássy úton. Én munkába igyekeztem, ők pedig valószínű a Hősök terére. Az előbb már említett külföldi szomszédommal is találkoztam már az ajtórácson keresztül. Én épp csak kinéztem, hogy milyen az időjárás, ő már utcai ruhába felöltözve hozta magával a piaci árukkal megpakolt kosarát. Irigylem az energikusságukat.