A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szandi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szandi. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. december 1., hétfő

Christmas is coming…

A héten itt, Nottinghamben is megnyílt a karácsonyi vásár.

Gyönyörű minden, nézd meg, milyen egy karácsonyi forgatag Robin Hood városában:)

2014. november 16., vasárnap

York

Nottinghammel ellentétben, York hagyományosabb brit kisváros, melyet gyakran a „templomok városa”-ként is emlegetnek. A becenevéhez híven rengeteg templom található itt, a leggyönyörűbb pedig a yorki katedrális, mely Észak-Európa legnagyobb gótikus katedrálisa. Sajnálatos módon itt éppen diplomaátadási ünnepség folyt, így nem lehetett bemenni.

Ezen kívül is rengeteg történelmi épület és építmény maradt fent, melyet érdemes meglátogatni, így például a középkori városfal vagy a Clifford Torony. A szűk kis utcák és tradicionális házak pedig így karácsony közeledtével igazán egyedi és hangulatos díszítést kaptak: a házak oldalán díszelgő kis karácsonyfákat. 







2014. november 3., hétfő

Nottingham-i Kisokos, Part3

Nottingham
A város – amely egyben megyeszékhely is és főleg Robin Hood legendájának köszönheti hírnevét –, eléggé dimbes-dombos területen fekszik, így sok az emelkedő-lejtő. A lakosság eléggé vegyes, nagyon sok a külföldi pl.: lengyelek, arabok..stb. Ez köszönhető annak is, hogy két egyetem is található itt.


Sok park is van a városban, kiemelkedően szép az Arborétum Park, vagy a Wollaton Park, ahol szarvasokkal is találkozhatunk illetve a Batman-filmet is forgatták. 


Előszeretettel emelik ki a sok (híres) üzletet, éttermeket, mint vonzó tényezőket. De itt található Anglia legrégebbi kocsmája is, az 1189-ben alapított Ye olde trip to Jerusalem.
 
Pound and Penny

A papírpénzek egyik felén a királynő, a másikon pedig egy-egy híres ember képe található. Aprópénzből elég sokféle van. Elsőre nehézséget okozhat a megkülönböztetésük és az értéktársítás hozzájuk. Ez azonban egyre könnyebben megy majd :)

Robin Hood

A „tolvajok fejedelme” legendájáról mindannyian hallottunk már valamilyen formában. Robin Hood emlékét őrzi a város is, mégpedig a neki emelt szoborral, sőt villamost („kombinó”, mert ez is Alstom) is elneveztek róla :)

2014. október 27., hétfő

Nottingham-i Kisokos, Part2

Időjárás:
Szeptember végén még sok volt a napsütés, október beköszöntével azonban egyre jobban lehűlt az idő, és sajnálatos módon az utóbbi napokban az eső is esett. Összességében elmondható, hogy az időjárás eléggé változékony, így érdemes rétegesen öltözködni, mert míg délelőtt eshet, délutánra már ragyogó napsütés is lehet, vagy épp fordítva.




Közlekedés:
Még mindig nehéz megszokni, hogy a kocsik az út baloldalán közlekednek, vagy hogy a sofőrt a jobb oldalon kell keresni. Ez főleg az átkelésnél okoz gondot, észben kell ugyanis tartani, hogy melyik oldalon melyik irányból jöhet jármű. Érdekes, hogy a gyalogosok számára kitett közlekedési lámpák sokszor - a nálunk megszokottól eltérően -, nem szemközt/az út túloldalán találhatók, hanem közvetlenül mellettünk.




Végül pedig: Jó, ha tudod!
A konnektor eltérő az európaitól, így mindenképp szükség van átalakítóra ahhoz hogy használni tudd az elektromos készülékeidet. Ezt itt is megvásárolhatod, nekünk hosszas keresgélés után, végül az 1 fontos boltban sikerült találnunk ilyet. Érdekesség, hogy a fürdőszobában egyáltalán nincs konnektor biztonsági okokból.

2014. október 26., vasárnap

“Munkatársaink”

Kis térképes összefoglaló, ki honnan jelenti a kultúraközi jelenségeket, a hiányzók vagy még-nem-írtak feltöltése folyamatban.




Z.

2014. október 21., kedd

Nottingham-i Kisokos, Part1

Az első heteken túl, úgy gondoltam itt az ideje, hogy kicsit jobban górcső alá vegyük a várost. Fogadjátok tehát szeretettel – ha lehet úgy mondani –, ezt a „nottinghami kisokost”, amelyben minden megtalálható, amit csak tudni érdemes :)

Egyetem:

A Nottingham Trent Universitynek több campusa is van a városban. Az én óráim a City Campuson vannak. A tantermek igazán modernek, a székek nagyon kényelmesek (!), több terem is a kisebb csoportokban való munkához van berendezve. Ami furcsa, hogy sok épületben a belépéskor a diákunkat le kell húzni, mintha csak metrókapu lenne. 



Fresher’s week:
Az első tanítási napot megelőző 1-1,5 héten rengeteg a beilleszkedést, tanulást és úgy összességében az egyetemmel/szakkal való megismerkedést segítő eseményt szerveznek. Ami nagyon tetszett, hogy többször is hangsúlyozták a támogatást, illetve azt, hogy tudatosan a diploma megszerzése utáni életre készítenek fel. Nem beszélve a menő gólyacsomagról :)



Goose fair:
Vagyis „Liba vásár”, amelynek már 700 évre visszanyúló hagyománya van. Mára már búcsúvá avanzsált rengeteg emberrel, kirakodó árussal és mindenféle felülős/beülős játékkal.




Helyi furcsaságok:
Az egyik legfurcsább dolog az ablakba tett kivágott papírfejek, melyek legtöbbször hírességeket ábrázolnak, mint például Johny Depp. A másik dolog, amit megdöbbenve olvastam, hogy külön telefonvonalat, illetve weboldalt működtetnek arra, hogy a parkban kutyájuk után fel nem takarító gazdikat „jelentsék” az önkormányzatnak. Végül pedig a kilincs alakú wc-lehúzó áll a listám 3. helyén.


2014. október 1., szerda

Erasmus útikalauz diákoknak - Nottingham

Erasmus. Erasmus. Sokat ismételgettem, fontolgattam magamban ezt a szót és azt, hogy jelentkezzek-e a programra. Felmerültek bennem olyan kétségek, hogy vajon mennyire leszek képes helytállni idegen környezetben, hogyan tudok majd beilleszkedni egy másik kultúrába, és hogy miképp fogok boldogulni egyáltalán a családtól, barátoktól távol.

Mégis ez a sokat ismételgetett „Erasmus” szó elég csábító volt ahhoz, hogy minden kétségemet, félelmemet legyőzve jelentkezzek. Így most Nottinghamből oszthatom meg veletek tapasztalataimat, élményeimet az elkövetkező hónapokban. Kedvcsinálóként pedig íme egy kis videó Nottinghamről diákszemmel:


Kezdjük tehát az első kihívással, vagyis azzal, hogyan is jutottam el Budapestről Nottinghambe. Egyedül kellett megtennem ezt a több, mint 1000 km-es utat, ami egy 27 kg-s bőrönddel és egy 7 kg-s hátizsákkal nem volt egy sétagalopp. Mindenre felkészültem, amire csak lehetett: már otthon lefoglaltam a buszjegyet a reptérről Nottinghambe; megnéztem hol a buszállomás; hogyan jutok el a lakásig a buszállomásról, stb. És ekkor jött az, amire nem lehet felkészülni: tűzriadó a londoni reptéren. A személyzet azonnal megkezdte kiterelni az embereket a váróból. A tömegben pedig mindenki csomagokkal, bőrönddel megrakodva hömpölygött kifelé. Megjelentek a tűzoltók, rendőrök is, közben pedig a buszom indulási időpontja igen csak közeledett. Mit lehet ilyenkor csinálni? A „Galaxis útikalauz stopposoknak” című könyvből idézve „ne ess pánikba”. Így tehát igyekeztem egy kevésbé zsúfolt területre húzni a bőröndömet és várakoztam. Szerencsére kb. 20 perc után végre visszaengedték az embereket, én pedig mehettem rögtön a buszomhoz.

A buszra felszállva az egyik legnagyobb furcsasággal szembesültem, amivel az Angliába érkezők szoktak: a kormány a jobb oldalon van. Nehezen tudtam csak megszokni, hogy az út bal oldalán hajtottunk. Bár többsávos volt az út, sofőrünk előszeretettel tolt le mindenkit maga elől a középső sávból, amit villogással, káromkodással és dudálással is kísért. Mikor pedig félórás dugóba keveredtünk útfelújítás miatt, a vérnyomása már az egekben járt. Közel három óra utazás után azonban végre megérkeztem Nottingham buszállomására.

Itt találkoztam az újabb kihívással: eljutni a bérelt lakásig. Térképen már kinéztem, hogy melyik megállóból is indul a buszom (a 78-as), és a térkép is a telefonomon volt, valahogy azonban mégsem volt olyan könnyű megtalálni azt. Vagy 20 percet bolyongtam („ne ess pánikba”) mire sikerült odatalálnom. A megállóban biztos-ami-biztos alapon megkérdeztem egy nőt, hogy a busz megáll-e annál az utcánál, ami nekem kell, ám kissé meglepődve tapasztaltam, hogy nem érti az utca nevét az én kiejtésemmel. Végül azonban kiderült, hogy jó vonalra akarok felszállni. Szintén meglepődve tapasztaltam, hogy a buszon csak egy ajtón lehet fel- és leszállni. Egyébként csupa emeletes buszt lehet látni az utakon. Az utcanév és a helyes kiejtése ismét előkerült, mikor a buszról leszállva kértem útbaigazítást, másodjára azonban sokkal kevésbé ért váratlanul és hozott zavarba a dolog (az utca neve Peveril street, lehet gyakorolni igazi angol kiejtéssel :D). Az emberek egyébként mindenhol nagyon segítőkészek voltak, mosolyogtak., így végül „megfogyva bár, de törve nem” megérkeztem.